2012. 10. hét,
San Diego Chargers vs. Tampa Bay Buccaneers 24-34
Négy touchdown a mérkőzésen, kettő a támadóegységtől, egy a speciálistól, és egy touchdown visszahordás a védő egységtől. Mi más ez ha nem csapatjáték? Úgy gondolom, hogy a tegnap látott Tampa Bay nem fog csalódást okozni az idény hátralévő részében sem, amíg a csapat ezt a játékot produkálja, leszámítva persze a már "szokásosnak" mondható sirálmunkról, ami ugye a secondary-t illeti.
2012. 10. hét,
San Diego Chargers vs. Tampa Bay Buccaneers 24-34
Négy touchdown a mérkőzésen, kettő a támadóegységtől, egy a speciálistól, és egy touchdown visszahordás a védő egységtől. Mi más ez ha nem csapatjáték? Úgy gondolom, hogy a tegnap látott Tampa Bay nem fog csalódást okozni az idény hátralévő részében sem, amíg a csapat ezt a játékot produkálja, leszámítva persze a már "szokásosnak" mondható sirálmunkról, ami ugye a secondary-t illeti.
Itt mindjárt tartozok egy bocsánatkéréssel, rengeteget cikkeztem ugyanis az elmúlt héten arról, hogy Barber cornerback lesz, mindebből semmi nem valósult meg. Maradt minden a régiben. Egyrészről az NFL világában hajlamosak az edzők már az edzés ideje alatt és az apróbb roster változásokkal megtéveszteni némi mód az ellenfelet, arról, hogy esetlegesen mire is számíthatnak, végül eljön a meccsnap és kiderül, hogy az egész csak "kacsa", mit mondjak, átvertek minket bloggereket is, ilyen a blogger élet. Bár ne tették volna. Akárhogy is nézem ezt a secondary-t. Két emberrel van itt komoly probléma, nem Barberrel, vagy Barronnal, hanem a két CB Eric Wright és EJ Biggers nem teszi a dolgát. Tehát az, hogy Biggers mellett már a földön fekvő elkapó is képes a labdát levenni, tényleg nevetséges. Bár számok tekintetében Riversnek nem sikerült 400 yard felett dobnia, azért rengeteg sikeres, a cornerbackjeink irányába eleresztett hosszú passzt láthattunk tőle. Egyszerűen nem tudják fedezni a területet és lekövetni az elkapókat.
Az újonc Leonard Johnson szögdécsel az End Zone-ba.
A borzalmas védelem ellenére mégis sikerült elvernünk a San Diego-t. Halásztunk 2 interceptiont-t, az egyiket pedig a korábban le nem draftolt és a szabad ügynökként a ligába került újonc Leonard Johnson szedte le, mi az hogy leszedte, vissza is hordta 83 yardon, pedig próbálták kitessékelni az oldalvonalra, de nem hagyta magát. Nagyon szimpatikus ennek a fiatalembernek a játéka, ráadásul nem kezdőként kezdi a mérkőzéseket, most is Wright korai sérülése miatt került pályára és lám mit művelt. Kezdte a Vikings ellen egy interceptionnel, majd következett egy a Raiders ellen, és ezen a héten is bemutatott egyet egy TD-al karöltve. Brilliáns! Mindig élvezet ilyet látni, főleg egy olyan játékostól, akit mindenki leírt és a "kutyának sem kellett."
Josh Freeman bár most nem volt kirobbanó formában, azért kiegyensúlyozott játékot mutatott. 14 sikeres passz 20 kísérletből, 210 yard és 2 TD, az előbbi Dallas Clark az utóbbi pedig Tiquan Underwood felé. Nekem az is szimpatikus volt most Freeman játékában, hogy teljesen kiszámíthatatlan volt, minden átadással szinte más kapta a labdát, csapatjáték a javából! Doug Martin 119 yardot hozott össze a mérkőzésen, bár már az lenne hír értékű ha 100 alatt teljesítene, ez zsinórban az ötödik meccs ahol hozza a száz fölötti számokat. Elkapók tekintetében pedig Jackson vitte a pálmát, 5 sikeres elkapás 59 yardon. Ha megnézzük nem nagy számok ezek, viszont az egész csapat produkálta a nem nagy számokat, ehhez az impersszív győzelemhez. Sok kicsi pedig sokra megy, mint tudjuk.
A mérkőzés elején azért a frászt hozta rám Philip Rivers, főleg amikor rögtön a harmadik kísérletre adott egy 80 yardos touchdown passzt. Ebbe is keményen benne volt a secondary. Dolgoztam a beharangozón vagy három órát, hogy összehalásszam nektek az infókat, majd kezdtem úgy érezni, hogy összehordtam itt annyi hülyeséget amiből semmi sem valósul meg, végül szerencsére azért Rivers sem cáfolt rám. A második félidőre azért hozta a már idén megszokott formáját. 37 passz kísérletéből 29 sikeres volt, adogatott 337 yardot és 3 TD-t. Nem győzöm magam ismételni, a secondary ezen teljesítményéből oltári nagy baj lesz egy erősebb csapat ellen. Ahogy általában mindig, most is a futás elleni védelmünk dominált. Lavonte David ismét mindenütt ott volt 14 tackle a mérkőzésen! Összesen 103 yardot tudott futni a Chargers 26 próbálkozásból, ez 4 yard kísérletenként.
Emeljük ki még minden esetre a speciális egység munkáját, akik partiban tartottak minket a mérkőzésen, Dekoda Watson sikeresen blokkolta Mike Scifres punt kísérletét, majd Adam Hayward hordta azt vissza az End Zone-ba.
A blokkolt punt és a visszahordás.
A támadó sor továbbra is eredményes, úgy gondolom ezt öt meccsen zsinórban már nem lehet a jó szerencse mellé feljegyezni, igenis nagyon sokat fejlődött a csapat ezen a téren. Josh Freeman passzai 10,5 yardot jelentettek próbálkozásonként. A teljes offense 6,5 yardot termelt próbálkozásonként. Azt hiszem elmondhatjuk, hogy a Buccaneers támadói feljöttek a liga elit közé ezen a téren. Bár a védőfal próbálta szorongatni Rivers-t, leginkább Gerald McCoy jeleskedett ezen a téren, azért most Rivers is próbált kissé gyorsabbá válni a megszokottnál így csak két zsákolásra futotta a csapattól, nagy meglepetésre az egyiket Te'o-Nesheim mutatta be, ez volt neki a második a szezonban, a másikat pedig Mason Foster produkálta.
Sack by Mason Foster
Meg kell említenünk sajnos egy nem túl kellemes dolgot, Eric Wrightot elvesztettük a mérkőzésen egy boka sérülés miatt, nem tudom, hogy ő bevethető marad-e a továbbiakban, viszont Quincy Black első ránézésre egy nagyon súlyos sérülést szenvedett, egy ütközés után elvesztette az eszméletét, és hordágyon kellett levinni a pályáról, reméljük jobban van és mielőbb kapunk hírt felőle.
Bár a csapat nagyon megküzdött ezért a győzelemért, szerintem egy nagyon szimpatikus játékkal tette mindezt, én nagyon megnézném mit tudunk egy erősebb gárda ellen, két hét múlva igazság szerint meg is fogom látni, akkor jön ugye hozzánk a Falcons, de én még mindig ki merem jelenteni, hogy Wild Card esélyesek vagyunk továbbra is.
