2012. 11. hét,
Tampa Bay Buccaneers @ Carolina Panthers 27-21 (h.u.)
Tegnap este, hosszabbítás után sikerült legyőznünk a Panthers csapatát. És bár ez egy győzelem, megmondom őszintén, hogy az utolsó két percet illetve a hosszabbítást leszámítva úgy érzem közünk nem volt a mérkőzéshez.
2012. 11. hét,
Tampa Bay Buccaneers @ Carolina Panthers 27-21 (h.u.)
Tegnap este, hosszabbítás után sikerült legyőznünk a Panthers csapatát. És bár ez egy győzelem, megmondom őszintén, hogy az utolsó két percet illetve a hosszabbítást leszámítva úgy érzem közünk nem volt a mérkőzéshez.
Egyrészről tisztán látszódott, hogy míg a Panthers felkészült belőlünk, különösen a védő egységet illetően, addig ez fordítva nem igazán mondható el. A védelmük falemberei remekül terrorizálták Josh Freeman-t, a passzsiettetés kiválóan működött náluk. Többek közt ennek köszönhető, a 2 interception, melyből az egyiket Captain Munnerlyn (CB) nagyon szépen vissza is hordott TD-ra, 74 yardon keresztül. Ennek köszönhető a rengeteg pontatlan passz, ennek köszönhető a sack, mely kisebb csoda, hogy csak egy volt Freeman sérelmére. És ennek köszönhető, hogy rengeteg esetben még fél méterre sem hagyta el a labda Josh Freeman kezét, máris a földre volt ütve. A linebackereik is remekül dolgoztak, Doug Martinnak esélye sem volt nagy futásokra, bár most is 138 yardot futott, de ennek a nagy részét az utolsó két percben illetve a hosszabbításban hozta össze. A hívott játékainkra igenis fel voltak készülve, nagyon jól tudták mikor kell három embernek kísérnie Vincent Jacksont, az már más kérdés, hogy ő még így is le tudja venni a labdát. És igenis tudták, hogy mikor kell két embernek kísérnie Williams-t, neki esélye sem volt ezen a mérkőzésen. És többek közt ennek is köszönhető, hogy Freeman nem talált magának célpontokat, így történhetett, hogy a nem rég igazolt Nate Bhynam (TE) megszerezhette karrierje első touchdownját, pedig ő tényleg inkább mint blokkoló jeleskedik, és így történhetett, hogy Freeman gyakorta nem vette észre az üresen maradt Dallas Clarkot, mert ideje nem volt nézelődni.
Elég gyakori kép volt a mérkőzésen...
Tényleg úgy gondolom, hogy nem mi győztük le tegnap este a Carolina csapatát, hanem ők saját magukat, a rengeteg buta szabálytalansággal amit elkövettek, az NFL majd létező összes szabálytalan mozdulatát sikerült tegnap bemutatniuk, megszabadították magukat egy touchdown-tól, és rengeteg ajándék first down-t kaptunk tőlük ezáltal. Egy valamit még mindig nem értek az edzőinkkel kapcsolatban, az pedig Eric Wright. Tudom, hogy rengeteget bántom őt mostanában, és kezdem már magam kellemetlenül is érezni emiatt, de könyörgöm. A palinak súlyos bokasérülése van! Az első alkalommal a mérkőzésen ahogy át kéne helyeznie testének súlypontját, mert mondjuk az elkapó akit követnie kéne irányt változtat, összerogy a pályán a fájdalomtól! Ez történt a múlt héten is, és ez történt most is. Eric Wright egy cornerback, ő a védelmünk utolsó lépcsőfoka, ahol ő nincs ott, ott már senki sincs! Megköszönhetjük Cam Newtonnak, hogy ő sincs a helyzet magaslatán és nem vette észre ezt a szituációt. Ez nem hogy nem használ, de kifejezetten árt a csapatnak, és elmehetett volna ezen a mozzanaton a mérkőzés! Ha már nem azért nem játszatjuk, mert nem élete legjobb formáját nyújtja, legalább azért ne tegyük már, mert sérült!
Edzői döntések tekintetében azért a Párducoknál is van probléma bőven! Richard Rodgers-et, ugye a héten nevezték ki a speciális egység koordinátorává, de ha száz életem lenne sem tudnám megmondani, hogy 4&6-os szituációban miért próbálkozik fake punttal, úgy hogy a felező vonal környékén járnak, a csapata vezet, ráadásul még hátravan egy félidő a mérkőzésből. Szerintem azt még ő sem tudná megmondani, mi értelme volt. A kamerák pásztázták is rendesen az arckifejezését, és ha így folytatja neki sem adok két hétnél többet a Panthers-nél. Többek közt az ilyen butaságokra gondolok, amikor azt mondom, hogy a Carolina saját magát verte el tegnap este.
Azt hiszem ez a grafikon remekül példázza, mennyi esélyünk is volt tegnap legyőzni a Pantherst:
Hiába szereztünk a mérkőzésen egy gyors 10-0-ás vezetést, a Buccaneers ezt következően teljesen összeomlott. A támadófalunk képtelen volt megvédeni Josh Freeman-t, engedtek egy sack-et, és ötször terítették le. Nem nagyon tudnék mondani olyan play-t a meccsen, ahol nem kellett sietve megválnia a labdától. Az utolsó két drive előtt mindösszesen 18 sikeres átadása volt a 37-ből. A védelmünk sem igazán volt a helyzet magaslatán, egy labdaeladást sem sikerült kikényszerítenünk, pedig Cam Newton előszeretettel adogatja el a bogyót. Newton összesen 292 yardot produkált a meccsen futásokból és passzolásból. Kétszer sikerült ugyan szélről megindulva sack-elnünk, egyszer Michael Bennett-nek, egyszer pedig a nemrég visszatért DaQuan Bowers-nek, de ez kevésnek bizonyult. Doug Martin sem a legjobb formáját nyújtotta a rendes játékidőben, de őt aztán tényleg nem szeretném bántani. Melyik futóval nem fordult még elő a fumble? Szerintem mindegyikkel. Doug Martin is elszenvedte karrierje során az elsőt. Ráadásul mindezt egy kulcsfontosságú szituációban, így touchdown helyett, touchback lett belőle, ugyanis tette mindezt az End Zone-ban.
A Panthers könnyedén hozta vitte a labdát akár 80 yardon keresztül is a mérkőzésen, ráadásul nem is egyszer. Itt most jelen esetben gyakorta volt Mark Barron a szenvedő alany, aki mellett sikeresen levették az átadásokat, és gyorsan el is húzott a Panthers 21-10-re, mikor már csak hat perc volt hátra a mérkőzésből. A meccs ezen pontján én is számolgattam, hogy mi is kéne a győzelemhez, de ezt fizikailag lehetetlen volt kivitelezni maximum a döntetlent, hosszabbításra bízva a dolgot. Szükségünk volt egy mezőnygólra, egy touchdown-ra és egy sikeres két pontos kísérletre. Már ott eldöntöttem, ha ez sikerül, tényleg a szerencse számlájára kell írnunk. De azért sem teszem!
A mérkőzés hőse: V-Jax
Nem teszem, mert pont elegen beszélnek a "szerencsefaktorról" amikor a Buccaneers szóba kerül és bizony öt hét kellett hozzá, hogy a különféle szakértők is tehetséges fiatal játékosokról beszéljenek, vagy akár egy sokat javult Josh Freemanről, esetleg remek elkapókról, mint Vincent Jackson. Sikerült mezőnygólig juttatnunk a labdát, melyet Connor Barth három pontra is váltott. Aztán sikerült megállítanunk a carolina-i védelmet, bár vezetőedzőnk Greg Schiano nagyon hamar kikérte az összes időnket, és szerencsére igaza lett, bár csak 1 yardon múlott, hogy ne legyen. És mindössze, kevesebb mint két perc alatt kellett megtennünk 80 yardot, nulla darab időkéréssel, hogy visszahozhassuk a mérkőzést. Megtettük! Kellettek hozzá Martin futásai, Tiquan Underwood elkapása, akinek elég durván belementek a fejébe mindeközben, így 15 yardos büntetést is kapott a Panthers, és végül kellett Vincent Jackson parádés elkapása 24 yardon, ráadásul ezt a labdát három védő gyűrűjében vette le! Ezután még mindig szükségünk volt egy sikeres 2 extra pontot érő kísérletre. Már szinte láttam lelki szemeim előtt, hogy futni fogunk és beugrott a Saints elleni meccsen elkövetett szerencsétlenkedésünk, de úgy látom abból is tanult a csapat, és még inkább úgy látom, hogy a Panthers is erre számított. De mi passzoltunk! ismét Vincent Jackson felé, és sikeres lett a két pontos kísérletünk. Számomra mindenképpen V-Jax a meccs hőse! Így történhetett, hogy a Bucs kiharcolhatta a hosszabbítást.
Az érmefeldobás eredményét mi találtuk el, így a 20 yardosról indulhattunk, ebben az utolsó két drive-ban Josh Freeman 7 sikeres átadást produkált a 9-ből, ebben a két drive-ban 97 yardot passzolt, és könyörtelen hatékonysággal találta meg Dallas Clark-ot az End Zone-ban, egy 15 yardos passzot követően, mely a mérkőzés végét, egyben a Buccaneers győzelmét jelentette. Említsük meg még Doug Martint, aki szintén hozzájárult ahhoz, hogy ezt a meccset visszahoztuk, ő az utolsó két drive-ban, melyből egyik az egyenlítést, a másik a győzelmet jelentette, 54 yardot futott!
