2012. 14. hét,
Philadelphia Eagles vs. Tampa Bay Buccaneers 23-21
Foles és Freeman, azt hiszem nem kérdés, hogy ezt a párharcot ki nyerte...
Azt hiszem a tegnapi mérkőzés után mi is elmormolhatjuk a bűvös mondatot, miszerint, "majd jövőre!" Bár matematikai esélye még maradt annak, hogy a Buccaneers a rájátszásba kerüljön, de reálisan nézve ez szinte a nullával egyenlő. A tegnapi vereségnek, köszönhetően visszacsúsztunk az NFC 11. helyére, a Seahawks megverte a Cardinalst, nem is kicsit, 58-0. Győzött a Vikings, a Cowboys, és a Redskins is.
2012. 14. hét,
Philadelphia Eagles vs. Tampa Bay Buccaneers 23-21
Foles és Freeman, azt hiszem nem kérdés, hogy ezt a párharcot ki nyerte...
Azt hiszem a tegnapi mérkőzés után mi is elmormolhatjuk a bűvös mondatot, miszerint, "majd jövőre!" Bár matematikai esélye még maradt annak, hogy a Buccaneers a rájátszásba kerüljön, de reálisan nézve ez szinte a nullával egyenlő. A tegnapi vereségnek, köszönhetően visszacsúsztunk az NFC 11. helyére, a Seahawks megverte a Cardinalst, nem is kicsit, 58-0. Győzött a Vikings, a Cowboys, és a Redskins is.
A védőfal pitbull üzemmódra kapcsolt és mindent megtett a győzelemért!
És akkor lehet megint engem szidni, a beharangozóban jól leírtam az Eagles védelmét, ehhez képest remek munkát végeztek, az első félidőben ismét közünk nem volt az eseményekhez, ezúttal kivételesen a támadó egységet nézve. A Bucs defense viszont remek munkát végzett. Ahogy az idén már megszokhattuk, a futás elleni védelem csillagos ötös, mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy Bryce Brown (RB) 12 próbálkozásból mindösszesen csak 6 yardot tudott megtenni. A védőfal is magára talált a mérkőzésre, 6 alkalommal zsákoltuk a Philly újonc irányítóját Nick Foles-t. Ebből 2-2-t Michael Bennett és Gerald McCoy gyűjtött össze. A secondary viszont még mindig gyengélkedik, a mérkőzést elnézve ismét Leonard Johnson (CB) nyakába tudnék varrni pár kellemetlen szituációt. Viszont ezúttal pozitívumokról ismét beszélhetünk ezen a területen is. Anthony Gaitor visszatért sérüléséből, játszott a mérkőzésen miután majd az egész szezont kihagyta, és bizony láthattunk tőle nem is egy szép megmozdulást, aminek már köze volt a terület fedezéséhez, nagyon sok labdát leütött az elkapója elől, akit fognia kellett a mérkőzésen.
Bizony srácok jól nézzük meg, mert ezzel a játékkal nem látjuk egyhamar viszont...
De ez semmit sem ért a tegnapi napon, igazság szerint mind a négy hátralévő mérkőzésünket hozni kellett volna a rájátszáshoz, és valljuk meg, ez tűnt a legkönnyebbnek mind közül. Ehhez képest nem lehettek ránk büszkék a 2002-es bajnok csapat tagjai, akik szintén jelen voltak tegnap este. John Lynch, Simeon Rice, Dexter Jackson, Warren Sapp és a többiek könnyes szemmel nézhették végig, ahogy egy újonc irányító a negyedik meccsén, még szorongatott helyzetben is, rommá passzolja a secondary-t. Bizony, Nick Foles 381 yardot és 2 TD-t szerzett a mérkőzésen (egyet még futott is), és a végén sem tudtuk őt megállítani és megőrizni 11 pontos előnyünket.
Ismét nem Jacksonon múlott, 6 elkapás 131 yard 1 TD!
Az első félidőben rémesen játszottunk, Josh Freeman (QB) mindössze 5 sikeres passzt adott 16-ból, és nulla azaz 0 ponttal vonultunk le a pályáról. Azért dicsérettel itt is illik illetni pár személyt, köztük Vincent Jackson-t, aki 6 elkapásból 131 yardot hozott és 1 TD-t. Erről rögtön eszünkbe ötlik a kérdés, de hát akkor mennyit passzolt Freeman 350 yard körül? Nem. Mindösszesen 189 yardot, és 34 kísérletből 20-at elbaltázott, ami nagyon sok. Bár első és második touchdownunkat is ő adta, az egyiket Mike Williams, a másikat pedig a már korábban említett Vincent Jackson felé. Dicséret illeti még Doug Martint, aki ezúttal 128 yardot futott és szintén hozzá járult egy touchdownnal a csapat teljesítményéhez, de mindez nagyon kevés ha 21-10-es állásról meg tudnak fordítani ellenünk egy mérkőzést egy negyed alatt.
Pedig megtudnak! Kezdetnek Foles adott hat sikeres passzt 7 kísérletből, 76 yardon keresztül. Greg Schiano ezután a biztonsági játékot választva Martint futtatta, hisz már nem volt hátra sok a mérkőzésből. Majd 2:55-el a vége előtt ismét az Eagles-hez került a labda, immáron időkérés nélkül. De ez pont elég idő volt Foles-nak és a sasoknak, hogy 64 yardot ismét megtegyenek mindenféle komolyabb ellenállás nélkül. Két másodperccel a vége előtt pedig még egy touchdown is belefért a Leonard Johsontól, kb. 4 méterre az End Zone-ban térdelve unatkozó Jeremy Maclin felé. Johnson, hatalmas elégtelen!!! És úgy gondolom, Josh Freeman ismét megmutatta, hogy nem képes hosszútávon kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtani, ismét marad a "hullámzás".
Ronde Barber már tudja... idén sem lesz rájátszás...
A Wild Card olyan messze, hogy már alig látszik a látóhatáron, matematikai esély még mindig van, de nem hiszem, hogy a Saints és a Falcons otthonában is győzni fogunk ilyen teljesítménnyel, és azt sem hiszem, hogy a Seahawks elbukik még 2-3 meccset, ahogy a többiek sem fognak. Több játékostól remek teljesítményt láthattunk tegnap és köszönet érte, páran viszont egyszerűen nem képesek össze szedni magukat még a fontos pillanatokra sem.
Tényleg, azt mondtam már, hogy az Eagles 70 napja nem nyert NFL mérkőzést?
