Még csak pár napja, hogy elszenvedtük a Jets elleni (fölösleges) vereségünket, máris itt a második forduló, ahol a Saints gárdájával fogunk megküzdeni, mely egyben az első hazai meccsünk lesz a szezonban. A jó hír az, hogy ezúttal a jegyek több mint 85%-át eladták a találkozóra, így kivételesen nem sötétülnek el a televíziók képernyői.
Még csak pár napja, hogy elszenvedtük a Jets elleni (fölösleges) vereségünket, máris itt a második forduló, ahol a Saints gárdájával fogunk megküzdeni, mely egyben az első hazai meccsünk lesz a szezonban. A jó hír az, hogy ezúttal a jegyek több mint 85%-át eladták a találkozóra, így kivételesen nem sötétülnek el a televíziók képernyői.
A tendenciák alapján valóban egyre jobbak a Bucs jegyeladásai, de ahhoz, hogy ez így is maradjon, lassacskán győzelmeket is kell majd produkálni. Ránk is férne a múlt heti meccs után, az elmúlt hét média spekulációiról már nem is beszélve. A pletykák eloszlatásának talán ez lenne a legstílszerűbb módja.
Ez azonban egyáltalán nem lesz egyszerű feladat. Tom Crabtree (TE), és Michael Adams (CB) továbbra is sérültek. Adams egy térdműtéten is átesett a múlt héten, így valószínűleg elég sokáig fogjuk még őt hiányolni. Elképzelhető, hogy a gyakorló csapatból oldjuk meg a pótlását, a le nem draftolt szabadügynök Deveron Carr fog beugrani. Crabtree pedig még mindig bokaficamával küszködik.
Van azért jó hír is, a fullback Erik Lorig játszani fog. És ha minden igaz Carl Nicks is játszhatna, Schiano elmondása szerint azonban nem biztos, hogy fog. Ennek legfőbb oka, hogy úgy gondolják a sok kihagyás miatt, a guard egyáltalán nincs a megfelelő kondícióban. Ráadásul ez az MRSA fertőzés is rendesen kivette a játékost. Könnyen megeshet tehát, hogy továbbra is Gabe Carimit fogjuk helyette látni a támadófalban.
A legnagyobb gond mégiscsak Crabtree sérülése, hisz a múlt héten a tight endjeink által hozott yardok száma összesen kettő volt! Mindezt úgy, hogy az összes felállásunkban szerepeltek a múlt héten. Az egyetlen fogadó típusú tight end pedig a rosterünkben jelenleg Crabtree.
Mentális összeomlás?
A mérkőzés, nem csak mi szurkolók szeretnénk, ha győzelemmel végződne. Hisz Greg Schianon is egyre nagyobb a nyomás. A múlt heti pályán elkövetett bakik tömkelegén még mindig röhög az egész liga. Jövő héten pedig a Patriots otthonába látogatunk. És egy vasárnapi újabb vereséggel könnyedén kezdhetjük a szezont egy 0-3-as mérleggel. Ez pedig mentális csőd lenne, mind a játékosok, mind a szurkolók számára. Ilyenkor pedig már nagyon nehéz felfelé indulni az úton, és visszanyerni a bizalmukat. A hét eseményeinek tükrében, Schiano mesternek pedig nagyon nagy szükség lenne arra a bizonyos bizalomra. Persze vészmadárkodni senki sem szeretne, de ha esetleg még is így alakulna, könnyen lehet a dologból egy 2006-os szezon, ahol 0-4-es mérleggel kezdtünk, és a szezon végére maradt is a 4-12-es mérleg. Úgy gondolom, ezt egy ilyen kerettel nem szabad megengedni! Ennek a csapatnak igen is nagyon jó a játékosállománya, és minden esélye megvan arra, hogy akár a rájátszásba is jusson. Ennek ellenére, ha ez idén sem sikerül, vagy legalább egy pozitív mérleget összehozni. Kövezzenek meg érte, de Schiano-nak mennie kell. Mert itt akkor valami tényleg baromi nagy probléma van.
Persze vannak a csapatnak hiányosságai. Nincs normális tight endünk, az irányítónk személye enyhén szólva is megkérdőjelezhető. De ennyi gyerekek... ennyi és nem több. Ezt leszámítva egy nagyon tisztességes keret van ebben a csapatban, és minden adott lenne a meccsek megnyeréséhez. Megkérdőjelezhető irányítónk pedig ne felejtsük el, hogy tavaly 4000 yard fölött adogatott, és franchise rekordot is döntött a passzolt yardok tekintetében. Szóval megkérdőjelezhető, de szögezzük le, hogy azért korán sem Matt Cassel szinten.
Ami még ennél is jobban megkérőjelezhető az elmúlt időszakban, az bizony az edzői döntések sorozata. A szánalmas játékhívások az első héten. (Melyről a későbbiekben lehet, hogy írunk még egy cikket nektek.) Az erőltetett idióta blitzek a tavalyi évben. Lehet itt Freemant hibáztatni, de egyre többen hibáztatják Schianot is. Talán joggal... A kételyek eloszlatására tehát három dolgot lehet tenni: Győzni, győzni, és győzni.
Hinni kell a győzelemben!
Mindez persze ezen a héten sem lesz könnyű feladat, hisz a gyűlölt csoport rivális, a New Orleans Saints ellen kéne ezt megtenni. És lássuk be egy ilyen szappanoperába illő hét után ez nem lesz egyszerű feladat. Tényleg volt itt minden a héten. Egy komédiába illő vereség a Jets ellen, aztán egy zárt körű meeting a játékosok között, melynek a rossz nyelvek szerint az volt a tárgya, hogy nem bízhatunk Schiano matematikai készségeiben. (Rosszul adta össze a kapitányokra leadott voksokat, Freeman kárára.) Aztán irányítónk nem jelent meg az évi csapatfotózáson. A Saints csapatát elverni sohasem könnyű feladat. Az eddigi találkozások során a mérleg feléjük billen. 25-17 arányban. A két gárda utolsó találkájáról pedig már ne is beszéljünk, hisz a tavalyi szezonunk legcsúnyább momentuma volt, ahol 2012. december 16.-án beleszaladtunk egy 41-0-ás verésbe. Még a legvéreskezűbb, harcedzett, haramia Bucs szurkolók sem bírták azt a mészárlást végignézni.
A Bucs támadó egysége és a Saints védelme:
Az első héten nem volt épp a legjobb Josh Freeman. Sikeres átadások tekintetében 50% alatt teljesített az irányító. Háromszor sack-elték. Mindösszesen 210 yardot passzolt. És csak egy touchdownra volt képes Rex Ryan védelme ellen. Most pedig egy kicsit nagyobb fába vágja fejszéjét... Rob Ryan védelmébe. A jó hír, hogy elkapói rendesen szuperálnak. A "dinamikus duó" Vincent Jackson, és Mike Williams összesen 11 elkapásból 206 yardot hozott a múlt héten. Érdekes dolgot olvastam ezzel a meccsel kapcsolatban, miszerint a Saints passz elleni védelme, egyáltalán nem olyan jó, mint a Jets-é. Ezzel azonban szerintem nem mindenki ért egyet. Határozottan jobbak mint a tavalyi évben. Az első meccsükön Matt Ryant sikerült 279 yardon tartaniuk, és három alkalommal zsákolták is. Az igazsághoz hozzátartozik ugyan, hogy a Pro Bowler Roddy White eléggé bicegett, és egyáltalán nem tűnt száz százalékosnak. A küzdelem ezen a téren biztos, hogy kiegyensúlyozott lesz, hisz a szezon ezen a pontján a New Orleans passz elleni védelmét a 20. míg a Tampa Bay passzjátékát a 23. helyen rangsorolják liga szinten.
Támadó játékunk szempontjából jó hír, hogy talán Nicks a pályára fog lépni. Hisz szegény Doug Martin a múlt héten nem igazán volt kisegítve a támadófal blokkolásaival. Összesen 65 yardot sikerült produkálnia 24 próbálkozásból, ez pedig csak egy 2,7 yardos átlag. A Szentek azonban már nem alkottak nagyot futás ellen a múlt héten. Bár akkor Steven Jackson szaladgált a másik oldalon. Meg is tett 14 próbálkozásból 88 yardot. Futásonként 6,3-as átlagot engedélyezett neki a Saints védelem. Azt hiszem vasárnap mi is kiegyeznénk ezzel a számmal.
Amitől minden Kalóz retteg, a Kraken!
Ezt a srácot elkapni sohasem egyszerű feladat!
Aztán persze itt van a győzelmünk legnagyobb hátráltató tényezője, amit már nem is tudok néha hova fokozni, amikor a Saints elleni meccseink beharangozóját írom. Tudom, hogy Brees-zel kapcsolatban már sok puskaport ellőttem, de ő még mindig, ennyi év után is az az irányító, akit "visszaküldtek az időben, hogy megdöntsön minden korábbi NFL rekordot." A megújult Falcons védelem ellen úgy felpakolt 357 yardot és 2 touchdownt a táblára, hogy csak na. Múlt héten kedvenc célpontja Darren Sproles volt, aki hat elkapásból 88 yardot gereblyézett össze. Aztán ott volt Kenny Stills 67 yardos elkapása. És persze ne feledkezzünk meg a liga talán tényleg egyik legalulértékeltebb elkapójáról, Marques Colstonról. Aki múlt héten touchdown elkapásával ünnepelte 533. rekordot jelentő elkapását. Mi ne essünk abba a hiába, hogy legyintünk erre a srácra egyet. Brees ezekkel a srácokkal egy nagyon jó kis egészet alkot.
Colston, rekordot jelentő 533. elkapása!
Persze mi is egy egész jó kis másodlagos egységet gereblyéztünk össze itt a Drew Brees félék ellen. Dashon "mészáros" Goldson, három elkapót küldött múlt héten az öltözőbe. A Darrelle Revis által fogott Holmes felé, négy átadást kíséreltek meg adni, ebből Revis hármat a földre ütött. Eztán úgy gondolták dobálják inkább a lasztit másfelé. A Bucs légvédelme 219 passzolt yard alatt tartotta Geno Smith-t. És az Adrian Clayborn, Mason Foster által vezérelt "rohambrigád" azon túl, hogy az őrületbe kergette a srácot, még öt alkalommal a földre is vitte. Érdekes kis statisztikai adalék még ide, hogy jelenleg a 12. helyen állunk a passzok levédekezésének tekintetében. Míg a Saints 5. a passz játékkal legtöbbet haladók között.
A drága Szentek visszakapták, egy év után, szeretett Sean Paytonukat is. A legnagyobb változást ezzel idén talán a futójátékuk hozza majd. Ugyanis a tavalyi évvel ellentétben, idén az is lesz nekik. Erre a szokásos Pierre Thomas, Mark Ingram, és Sproles triót fogják használni. Ahogy tették azt az Atlanta ellen is. Bár a játékuk ezen része még nem az igazi. 78 yardot hoztak 29 kísérletből, ez 2,7 yard próbálkozásonként. A trió legeredményesebb tagja pedig Thomas volt a maga 43 yardjával, 9 próbálkozásból. Mi ugyan elég sok futott yardot engedtünk a Jets elleni meccsen, viszont ebből az irányító, Geno Smith hozta a legtöbbet ami 90 yard volt. A new york-i alakulat vezető running back-jét, azonban 43 yardon tartottuk, 1,86 yardot engedélyezve neki próbálkozásonként, ami ugye egyáltalán nem mondható rossznak.
A Szenteket, múlt heti teljesítményük után, máris kikiáltották az NFC egyik legjobb csapatának. Míg mi a teljesítményünk után megint legyintéseket kaptunk, "na ezek idén sem érnek oda sehova" felkiáltással. Én úgy gondolom, ilyen messzemenő következtetéseket levonni az első hét után badarság. Én még mindig hiszek ebben a csapatban. De az tény, hogy erre a győzelemre nagyon nagy szükségünk lenne, hogy mentálisan helyre billenjen a csapat, és hogy eloszlassuk végre a kérkedők aggályait. Ez nem lesz egyszerű feladat a Saints ellen, de mindent meg kell tennünk a győzelemért! Tény, hogy nagyon összeszedett kis gárdának tűnnek ők idén. Nekem speciál a sok karú polip jut eszembe róluk. A teremtmény agya Sean Payton, a szeme, és füle Dreew Brees. Karjai pedig a halálos fegyverek, melyeket az érzékszervek kitűnően irányítanak. (Sproles, Colston, Jackson, és a többiek.)
Persze végül nehogy ez legyen a dologból:
