2013. 3. hét,
Tampa Bay Buccaneers @ New England Patriots 3-23
A harmadik mérkőzésünk is csúfos vereségbe torkollott tehát, akárhogy is vártuk azt a bizonyos feltámadást. A mérkőzés képe alapján pedig lassacskán elővehetjük zsebkendőinket, és heves kézmozdulatokkal integetni kezdhetünk a rájátszásnak, mert több mint valószínű, hogy idén sem leszünk ott. Ezzel a támadóalakulattal semmi esetre sem.
2013. 3. hét,
Tampa Bay Buccaneers @ New England Patriots 3-23
A harmadik mérkőzésünk is csúfos vereségbe torkollott tehát, akárhogy is vártuk azt a bizonyos feltámadást. A mérkőzés képe alapján pedig lassacskán elővehetjük zsebkendőinket, és heves kézmozdulatokkal integetni kezdhetünk a rájátszásnak, mert több mint valószínű, hogy idén sem leszünk ott. Ezzel a támadóalakulattal semmi esetre sem.
Nekünk nem sikerül elvernünk, egy újonc irányítóval felálló Jets-t, mint ahogy egy remekül kivédekezett New Orleans-t, és egy lesajnált, szebb napokat is látott, gyengélkedő offensel pályára lépő New Engladot sem.
A mérkőzést pedig mi kezdjük jobban. A Brady féle támadóalakulat nem nagyon tudott labdába rúgni, a védelmünk mellett. Folyamatosan csak puntig jutottak, de a Buccaneers támadó egysége ismét bebizonyította, hogy amit el lehet cseszni, azt ők el is cseszik. Kezdődött itt mindjárt az első drive-ban, ahol Rian Lindell ismét megmutatta, hogy nem csak 47 yardról, de 21-ről sem tud mezőnygólt rúgni. Na nem úgy mint a másik oldalon Gostkowski, de erről később. Aztán jött Tim Wright (TE), aki megszerezhette volna karrierje első touchdownját, ha megfelelő ütemben zárná össze a kis kacsóját, és nem a levegőt ölelgetné. Végül pedig jöttek Schiano agresszív hívásai, mi ugyanis mindenáron 7 pontokat akartunk a zsebünkben tudni, így a negyedik és egy, illetve két yardos szituációknak is nekiugrottunk, természetesen ezt is sikertelenül. Na nem baj, Rian Lindell ettől függetlenül a második mezőnygól kísérletét sikeresen értékesítette, és a sok hiba ellenére is vezethettünk a mérkőzésen, ami az első negyedet illeti. 3-0 arányban.
Oh, mondd miért?!
Itt aztán fordult a kocka, előbb Mike Williams (WR), hagyta el sérülés miatt rövid időre a pályát, aztán Vincent Jackson (WR) bordáit sikerült lenullázni. Ez utóbbi már vissza sem tért a mérkőzésre. Már a New Orleans ellen küzdött kisebb bordasérüléssel, valószínűleg egy rossz vetődésnél ez jöhetett ismét elő. Azt pedig máris leszögezhetjük, hogy Vincent Jackson nélkül ez a támadóegység egy nulla. Freeman máris elvesztette kedvenc célpontját. Átadásai 45%-val ugyanis Jacksont találja meg. Ilyen nagy arányban egyébként egy másik elkapó sem célpontja irányítójának, az NFL-ben. Freeman ezek után természetesen ma sem jutott 50% fölé pontosságát illetően. Az addig, a yardokat szépen termelő Freeman ezután akadozni kezdett, és meg is állt a meccsen 236 yardnál. Ahogy az az eredményből kitűnik természetesen TD átadása sem volt. Viszont sikerült dobnia egy interceptiont, de erről szintén később.
Vincent Jackson bordasérülést szenvedett a meccsen.
A végtelenségig persze a védelem sem tarthatja nulla ponton az ellenfelet, főleg nem a Patriots gárdáját, akik szépen, a lesajnált újonc elkapóikkal együtt, elkezdték lefaragni, a valljuk meg őszintén nem túl tetemes 3 pontos hátrányukat. Először Brady 16 yardos passzának köszönhetően Kenbrell Thompkins szerezhette meg karrierje első touchdownját. Majd ezúttal Johnthan Banks (CB) döntött úgy, hogy ad 7 pontot ajándékba a Pats-nek. Először egy szabálytalan, és korai szereléssel a red zone-ba küldte őket. Végül pedig nem sikerült levédekeznie Thompkins-t, aki ezáltal középre szaladva, sikeresen elszakadt tőle, mindezt persze az end zone-ban. Így a Patriots begyűjthette második touchdownját is.
Mivel az első félidőből pedig csak kevesebb mint két perc volt hátra, Schiano úgy döntött előre szalad a touchdownért. Freeman kezdett mély passzokat adogatni, a saját területünkről. Az edző ezen döntését nem igazán értettem, mert persze tudom én, hogy ezt meg lehet csinálni, hisz láttunk már ilyet a futball történelem során. Persze, meg lehet. Egy Manninggel, egy Rodgersszel, egy Brees-zel. De nekünk egy Josh Freemanünk van, aki természetesen dobott is gyorsan egy interceptiont, és a félidei sípszó előtt máris adott még három pontot a Patriots-nak. Hisz a labdát sikerült mezőnygól távolságban eladni. Pontosítanék! Gostkowski mezőnygól távolságban! Ugyanis a kísérlet 53 yardos volt! Ráadásul sikeres. Ha ezt a mi Rian Lindellünk rúgta volna, valószínűleg, a 35 yardos oldalvonal mellett egy kedves bérletes kezében landolt volna. Apropó... Lindell! Tudja valaki az előszezonban mutatottak alapján miért nem Dimke került be a keretbe???? Ha már a liga egyik legjobb rúgóját jótékonysági kosárlabda meccsekre küldjük lesérülni, a helyette igazolt Super Bowl győztes rúgót pedig húsevő baktériumokkal etetjük meg. Egy szó mint száz, a Pats 3-17-es eredménnyel kulloghatott az öltözőbe átgondolni, vajon hány pontot pakoljanak még fel nekünk a második félidőben.
A második félidőre sem változott túl sokat a mérkőzés képe, bár ezúttal már touchdownt nem engedélyezett a New Englandnek, a Buccaneers védelme. Köszönhető ez Mark Barron idei első interceptionének is. Aki az end zone-ban védekezte le sikeresen Brady-éket. Ha ez a meccs szoros lett volna, akkor azt mondanám az ezúttal szarvas hiba nélkül játszó védelem tartotta volna partiban a csapatot. De szoros mérkőzésről itt az első negyedet leszámítva szó sem volt. Természetesen az offense-nek egy darab "go for it" szituáció sem jött össze. Pedig volt a mérkőzésen négy darab is. Igazság szerint ennyit tud a Buccaneers Vincent Jackson nélkül, meg a nevüket. Na jó. Páran talán még azt sem.
A meccs hátralévő részében a Pats eljátszogatott, kétszer jutottak mezőnygól távolságba, természetesen Gostkowski mindkettőt értékesítette is. A harmadik negyedben egy 46 yardos találatot. Az utolsóban pedig egy 33 yardosat. Így alakult ki szépen a fent látható végeredmény.
Nem tudom meglepődne-e még bárki, ha jövő héten a Cardinals csapatától is kikapnánk. Azt pedig ugye mondanom sem kell, hogy miután a Panthers letarolta a kis Manningéket 38-0 arányban, jelenleg az utolsók vagyunk a csoportban. És a veretlen Saints mellett, ezzel a 0-3-as mérleggel idén már most nem tűnik reális esélynek a playoff, persze a csoda mindig megtörténhet, hisz ez egy ilyen sport. Csak nem így, nem ezzel az irányítóval, és nem ezzel a játékkal. És persze azért osszuk ki a meccs végi vállveregetést is, ezúttal Doug Martinnak, aki bár 88 yardot futott mindösszesen, tette ezt egy 4,4 yardos átlaggal. Veregessük meg a pass rush-ban résztvevő legények vállát is, akik háromszor vitték földre Brady-t. Lavonte David-ét, aki minden meccsen remek formában játszik, 9 szerelés 1 sack. Mark Barron-ét, aki safety létére most, és múlt héten is a legtöbb szerelést mutatta be, és egy interceptiont is szerzett. És természetesen az újonc Akeem Spence-ét, aki megszerezte karrierje első sack-ét.
Tudjuk Greg... tudjuk.
Végül pedig adjunk egy baromi nagy tockost Greg Schiano-nak, mert a mérkőzés végén eszembe jutott, hogy LeGarrette Blount tök szépen szaladgál. Őt ugye mi cseréltük el az idei holtszezonban Jeff Demps-ért. Aki amúgy ki a f*szom? És hol a f*szomban van most??? Valami atletikai versenyen szaladgál valami aranyéremért, de nem tudom, hogy attól mi hogy fogunk meccset nyerni! (Főleg, hogy benne sincs a keretben.)
Schiano azt is elmondta a mérkőzés utáni nyilatkozatában, hogy a Buccaneers jelenlegi legnagyobb esélye a győzelemre Josh Freeman. (Gyerekek! Ha ez így van, rohadt nagy a baj!) És valószínűleg ő marad a kezdő játékosunk is. Mondjuk ki! Freeman borzalom. Három meccs, három vereség, három interception. Két touchdown, 94-ből 43 sikeres passz 571 yardon. 46,2%-os pontosság. 8 sack. 6,07 yard kísérletenként, és 6,9%-os hatékonysággal sack-elik. Szar, szar, szar, nulla, fos. Ha ez a legjobb esélyünk a győzelemre, készüljetek, mert jövőre jön Manziel! Jelen állás szerint egyébként Freeman a legpontatlanabb irányító a ligában, de gondolom ez nem lepett meg senkit.
