Elérkeztünk ismét a szezon feléhez, és a tavalyi évhez hasonlóan gondoltam idén is csináljunk egy félidei értékelést. Ez a szezon egyáltalán nem úgy alakult, ahogy sokan vártuk ebben egészen biztos vagyok. Hisz a holtszezon ideje alatt többen is rájátszásba jósoltuk szeretett csapatunkat. Ehhez képest idén még nem sikerült egy meccset sem megnyernünk.
Elérkeztünk ismét a szezon feléhez, és a tavalyi évhez hasonlóan gondoltam idén is csináljunk egy félidei értékelést. Ez a szezon egyáltalán nem úgy alakult, ahogy sokan vártuk ebben egészen biztos vagyok. Hisz a holtszezon ideje alatt többen is rájátszásba jósoltuk szeretett csapatunkat. Ehhez képest idén még nem sikerült egy meccset sem megnyernünk.
Nézzük ehhez képest mégis kik voltak a Buccaneers legértékesebb, és legkevésbé értékelt személyei.
A legértékesebb Buccaneer: Lavonte David (LB)
Bár a legértékesebb játékos díját, általában egy támadónak szokták adni, mégis úgy hiszem, hogy nem igazán lepek meg senkit ezzel a döntéssel. Mérkőzésről mérkőzésre Lavonte David a Buccaneers egyik olyan játékosa aki 110%-on pörög a pályán. Az ember csak kapkodja a fejét a közvetítések közben, most egy sack, most egy levédekezett passz, most egy negatív yardos szerelést, most középen, most bal oldalt. Ez a tavaly, a második kör végén draftolt srác egyszerűen egy zseniális, és hihetetlenül sokoldalú játékos, még akkor is, ha a szezonnyitón taszított egyet szabálytalanul Geno Smith-szen, és ezért elveszítettük azt a mérkőzést. Jelenleg ő mutatta be a legtöbb szerelést, sack-et, és negatív yardos szerelést is Tampa Bay-ben. A negatív yardos szerelések tekintetében, jelenleg a harmadik helyen áll 11 tackle for loss-szal, a ligában. Az első és második helyet holtversenyben Robert Quinn és JJ Watt bérelte ki magának 13 ilyen jellegű szereléssel. Volt egy kierőszakolt fumble, és egy fumble recover is a neve mellett. Ráadásul idén már meghiúsított hat passzkísérletet is. Úgy gondolom ezek fantasztikus számok egy másodéves védőjátékostól. És ha Lavonte Daviden múlna, ennek a csapatnak 8-0-a lenne a mérlege.
Lavonte David: 71 tackle, 11 tackle for loss, 5 sack, 6 pass deflection, 1 interception, 1 forced fumble, 1 fumble recovery
A legjobb támadó Buccaneer: Vincent Jackson (WR)
Ahogy tavaly is, úgy idén is V-Jax kapta ezt a megtiszteltetést tőlem. Bár elgondolkozhatnánk ezen a ponton akár Tim Wright-on, és Mike Glennon egyre javuló teljesítményén is. Aztán pedig feltehetnénk magunknak a kérdést, hogy akkor miért szívunk mégis ennyit? Azt hiszem ha kiegyensúlyozott játékról van szó, akkor továbbra is Vincent Jackson hozza ugyanazt a jó formát. 43 elkapásából, 634 yardot és 4 TD-t szerzett. Valamint elkapásonként 14,7 yardot termel, ami egész jónak mondható, bár elmarad tavalyi teljesítményétől. Persze ennek oka a folytonos irányítómizéria, Josh Freeman szezon eleji semmilyen formája, illetve az, hogy Mike Glennon jelenleg szokja épp az NFL-t.
Vincent Jackson: 43 elkapás, 634 yard, 4 TD
A legjobb védő Buccaneer: Lavonte David (LB)
Azt hiszem ezt fentebb már egész alaposan kiveséztük. Az a profizmus, amivel Lavonte David kezeli ezt a játékot, az egyszerűen zseniális. Idén azért az egész védelem jó formában van, és a tavalyi drafton rengeteg nagyszerű játékossal gazdagodott ez a csapategység. Hisz ezt a díjat, akár Mark Barronnak is adhatnánk, aki hétről hétre bizonyítja, hogy az egyik legjobb safety ebben a ligában.
A legtöbbet fejlődött Buccaneer: Mike Glennon (QB)
Érdekes módon, tavaly is az irányítónak adtam ezt a címet, és rendesen be is fürödtem vele a későbbiekben. Tudom, hogy Mike Glennont nem láthattuk a szezon elején, egészen a negyedik hétig, amikor is Josh Freemant kispadra ültette a vezetőség, és az idén, a harmadik körben draftolt Glennon, megkapta a lehetőségét kezdőként. Kilépett a pályára, és nem igazán láthattunk tőle remek teljesítményt. Viszont így a kilencedik játékhéthez elérve, mérkőzésről mérkőzésre egyre jobban teljesít. Egyre kevesebb interceptiont dob, a yardok és touchdown-ok száma pedig növekszik. Míg az első meccsén QB ratingje 55,7 volt, addig ez is fokozatosan emelkedett és a múlt héten már egy 123,1-es ratinget pakolt fel a táblára.
Mike Glennon: 123/204, 1165 yard, 60,3%, 8 TD, 3 interception
A legjobb Buccaneer újonc: Akeem Spence (DT)
Ismét egy nehéz döntéshez érkeztünk, melyet pár mondatban meg is indokolnék. Nos a legtöbbet fejlődött játékos díját, Mike Glennonnak adtuk oda. És bár az irányító valóban egyre jobb teljesítményt nyújt hétről hétre, ettől függetlenül rengeteg, tipikusan az újoncokra jellemző hibával rendelkezik, és pont olyan, mint egy harmadik körös irányító. Johnthan Banks-nek szintén voltak szép pillanatai a szezonban, de úgy gondolom rengeteg olyan szituáció is akadt, melyet szintén nem tudott megoldani. Mike James remekül teljesített, miután lehetőséget kapott, de ezt ugye egy alkalommal láthattuk tőle. Ki tudja mi lesz ezután? Azonban van itt valaki, aki szinte már a szezon eleje óta kezdő játékosként foglal helyet a Buccaneers védőfalában, és bizony az újdonsült nose tackle remekül megállja a helyét a csapatban. Egyrészről tökéletesen illeszkedik a Buccaneers rendszerébe, másrészről stabil részének tűnik a maga feladatkörében az idei falban. Ezért esett őrá a választás.
Akeem Spence: 13 tackle, 1 sack
A legnagyobb csalódás idén: Greg Schiano
Amiért idén nem nyerünk mérkőzéseket, az egyértelműen az offense ramaty teljesítménye. Mégis, ha megnézzük, rengeteg tehetséges játékost foglal magában. Adott egy minőségi támadófal, itt-ott persze hiányzókkal. Adott két jó elkapó. Egy liga elit futó, akinek még a tartaléka is képes 158 yardot futni egy meccsen. És adott egy harmadik körös irányító, aki azért lepasszolgatja a maga majd 300 yardját egy mérkőzésen. A támadóegységgel van itt tehát a probléma? Nem, egyértelműen nem. A gond az edzővel, és hülye játékhívásaival van. Arról már nem is beszélve, hogy Greg Schiano, már a szezon elején teljesen elidegenítette magától a csapat legtöbb tagját. A folyamatos botrányokkal pedig totális marketing csődöt csinált a csapatból. A rossz játékhívásokra kitérhetnénk... de talán majd egy másik cikkben, mert félek sosem lenne vége ennek a bejegyzésnek. Legyen elég annyi, hogy 1&30-nál nem hívunk például futó játékot. Vagy előnnyel a zsebünkben, két perccel a meccs vége előtt nem passzolgatunk a saját 30 yardos vonalunkról. Greg Schiano a híresztelések szerint pedig ezen is túlmutatva, úgy bánik játékosaival, mint egy darab kakával. Sem szakmailag, sem emberileg nem állja meg a helyét. Ez a csapat nem nullás! Ebben a csapatban rengeteg tehetség van, de ez az edző, alkalmatlansága miatt, képtelen győzelemre vezetni.
A szezon legszebb pillanatai:
1. A szezon legszebb pillanata egyértelműen Mason Foster (LB) pick six-e volt. Foster, Drew Brees passzát halászta le, a hazai szezonnyitónkon. És 85 yardon keresztül hordta azt vissza TD-ra.
2. A szezon második legszebb pillanata, Vincent Jackson (WR) igencsak lazára sikerült egy kezes elkapása Asante Samuel mellett, melynek 59 yardos touchdown lett a vége.
3. Mindig öröm látni, ha egy újonc bontogatja a szárnyait. Johnthan Banks (CB) karrierjének első interceptione azonban valóban látványosra sikeredett. Ugyanis egy kézzel szedte le, ráadásul a Buccaneers end zone-jában, megmentvén ezzel a csapatot egy esetleges touchdowntól.
4. Mike James (RB) úgy néz ki nem csak futni, és elkapni tud, passzolni is. Ennek lehettünk tanúi a Seahawks elleni meccsen. James ugyanis TD passzt adott Tom Crabtree-nek, ráadásul mindezt amolyan kosárlabdás stílusban.
5. Bár sajnos idén nem sikerült csapatunknak olyan sok touchdownt szereznie, mint mi szerettük volna. Azért Mike Glennon (QB) élete első TD átadása egész szépre sikerült
A szezon WTF pillanata: 1&Goal szituációban, az 5 yardos vonalról, a 30-asra kerülni.
Rengeteg wáddáfákk pillanata volt sajnos ennek a szezonnak eddig, így elég nehéz választani, hisz rengeteg negatív pillanat jut hirtelen eszünkbe. Ott van például, hogy mérkőzésenként sikerül 118 yard büntit begyűjteni. Vagy eszünkbe juthat a fényes, lefejelőkommandó. Schiano egy-két merész játékhívása. Freeman snap-jei, és még sorolhatnánk. A szezon WTF pillanatának mégis azt a szituációt választottam, ahol Mike Glennon összehozta minden idők leghosszabb drive-ját az NFL-ben, mely 9 percesre sikeredett. Ebben az említett játéksorozatban, a Buccaneers el is jutott az ellenfél 5 yardos vonalához. Majd a folyamatos szabálytalanságoknak köszönhetően, melyben volt false start, maszkrángatás, és illegal formation is, szépen visszakerült a 30-as vonalhoz. Ahonnan Schiano 1&30-as szituációban, hívott egy futójátékot... egyszerűen zseniális volt. Azt hiszem az a pillanat hűen tükrözte, az offense, és Schiano idei együttműködésének az eredményét. Természetesen nem nehéz kitalálni, hogy azt a meccset elvesztettük, hisz egyet sem nyertünk idén.
