2013. 11. hét,
Atlanta Falcons vs. Tampa Bay Buccaneers 28-41
Míg két héttel ezelőtt egy harcos kedvű, ám de végül alulmaradó Kalóz gárdát láttunk a pályán, addig hétfő este, egy vérben forgó szemű mindenre elszánt haramia brigádot. Tegnap azonban leginkább egy Tortugán kikötött csibész társaságra hasonlítottunk, akik mindent megtettek, hogy jól érezzék magukat a pályán. Az ott mutatott játékkal pedig mintha csak az oldalvonal mellett álldogáló cheerleaderek fejét akarták volna elcsavarni fiaink.
2013. 11. hét,
Atlanta Falcons vs. Tampa Bay Buccaneers 28-41
Míg két héttel ezelőtt egy harcos kedvű, ám de végül alulmaradó Kalóz gárdát láttunk a pályán, addig hétfő este, egy vérben forgó szemű mindenre elszánt haramia brigádot. Tegnap azonban leginkább egy Tortugán kikötött csibész társaságra hasonlítottunk, akik mindent megtettek, hogy jól érezzék magukat a pályán. Az ott mutatott játékkal pedig mintha csak az oldalvonal mellett álldogáló cheerleaderek fejét akarták volna elcsavarni fiaink.
Hisz volt itt tegnap minden. Mókázó speciális egység, sikeres onside kick-kel. (Ráadásul nem a meccs végén.) Passzoló punter, blokkolt punter, pick six linebackertől, alig hibázó irányító, triplázó running back, és még sorolhatnánk....
Valahogy a Buccaneers mintha kisétált volna a pályára, és úgy döntött volna minden mindegy alapon, egy remek szórakoztató futballt fog mutatni a közönségének. Mindeközben pedig egyszerűen letörölte a pályáról az Atlanta csapatát.
Pedig a mérkőzés nyitánya nem volt túl izgalmas egyik fél számára sem. Punt hátán punt, domináló védelmek, beszorult támadóegységek. De Gerald McCoy (DT) már ekkor felhívta magára a figyelmet, ugyanis már a Falcons által vezetett első drive-nak két sack-kel vetett véget, Matt Ryan sérelmére. Később a meccs folyamán pedig még egyszer odavágta, ráadásul egy passzát is sikeresen leütötte. A defensive tackle igen csak megnehezítette az atlantai támadófal dolgát a mai napon.
A domináló védelmek mellett azért nem kellett sokat várni az első pontokra sem, a Buccaneers szerezte őket, Rian Lindell sikeres 30 yardos mezőnygóljával. És bár az atlantai egyenlítés már a második negyedre csúszott, nem kellett rá sokat várni. A mai napon azonban remekül játszó secondary-nak köszönhetően Matt Ryan-ék is csak egy mezőnygólig jutottak.
Na de ami ezután következett! Az atlantai szurkolók egész biztosan nem ajnározták csapatuk másodlagos egységét a találkozót követően. Asante Samuel-t szegényt, Vincent Jackson porig alázta az egész találkozón. Először egy 47 yardos elkapást mutatott be mellette, mely aztán előkészítette újdonsült futónk, Bobby Rainey 43 yardos touchdown futását. Majd a későbbiek során is megverte jó pár szituációban, 165 yardot és egy TD-t szerezve a meccsen.
Asante Samuel teljesen tehetetlen Vincent Jacksonnal szemben!
Miután fent említett módon Rainey megszerezte első hatpontosunkat a meccsen, úgy gondolta a speciális egység, hív egy merészet. Michael Koenen a kezdőrúgást ugyanis bal szélre intézte a mi oldalunkon, egyenesen Erik Lorig (FB) kezébe. Így egy sikeres onside kick-kel folytathattuk is a támadást. Sajnos sikertelenül, miután pedig elérkeztünk a drive végén a negyedik próbálkozáshoz, a bajsza alatt sandán mosolygó Dave Wannstedt speciális egység koordinátor megint hívott egy merészet az egységnek. Ezúttal a mezőnygólhoz felálló csapat, Michael Koenennek (P) adta a labdát, aki megpróbált egy mély passzt dobni Brian Leonard felé. Ráadásul majdnem sikeresen. Azt hiszem ez már végképp elég is lett volna egy korai szívrohamhoz a Falcons szurkolóknak, szóval azért minden nekünk sem jöhet össze.
Visszakerült így a bogyó Matt Ryanhez, aki élből adott egy TD passzt, csak rossz irányba. A pick six-et Mason Foster jegyezte, aki Ryan labdáját elhalászva 37 yardon hordta azt vissza touchdownra. A cifraságok sorozata pedig még mindig nem ért véget! A Falcons-nak ezúttal sem sikerült elhagyni szinte a félpályát sem, amikor Dashon Goldson (S) vette gondos terrorizálás alá Roddy White-ot (WR). A dolog vége egy fumble, melyet Mark Barron (S) sikeresen be is gyűjtött. Így a lehetőség ismét a Buccaneers kezébe szállt. Akik bizony éltek is vele, így Bobby Rainey megfutotta a második touchdownját a mérkőzésen.
Mason Foster 37 yardos pick six-et mutatott be a meccsen!
A félidei lefújás előtt a Sólymok még tudtak szépíteni egy mezőnygóllal, de az eredményjelzőn lévő 6-24 hűen tükrözte, hogy ez a mérkőzés itt, most nem róluk szól.
Azt pedig ugye tudjuk jól, hogy a Tampa Bay Buccaneers öltözőjében mumus lakik. Ezen az estén azonban nem jött a második félidei "lefagyás". (Ezúttal a negyedik negyedre hagytuk.) Addig azonban próbáltunk még annyi pontot a táblára rakni, hogy valóban nagyon nehéz legyen elveszíteni a mérkőzést. Ehhez persze mindenki hozzá tette a magáét. Ezen a ponton pedig akkor megveregetjük Mike Glennon vállát is, aki mindösszesen 3 átadást hibázott egész mérkőzésen! Hisz 23 passz kísérletéből, 20 sikeres lett. Szerzett 231 yardot, és adott 2 TD passzt is. Ráadásul mindezt interceptionök nélkül.
Mike Glennon 3 átadást hibázott az egész mérkőzésen!
Glennon első touchdown átadása Bobby Rainey felé szállt, egy 4 játékból, 62 yardon lefojtatott drive után. Így a running back már harmadik hatpontosát szerezte a meccsen. Ráadásul futott 163 yardot is a találkozón, melyben nagyon nehéz nem megtalálni a támadófal érdemeit is. Ugyanis a mai ötös egyszerűen levette a pályáról az egész atlantai védőfalat. Ez volt a Bucs harmadik meccse zsinórban, ahol 140 yard fölött tudtunk futni. És ez volt Bobby Rainey karrierjének első TD elkapása is, mint ahogy ez első 100 yard fölötti meccse. És az első triplázása.
Míg a Falcons tovább szerencsétlenkedett, és ismét csak puntig jutott, addig nálunk a speciális egység folytatta a már megkezdett remek munkát. A tavalyi évhez hasonlóan Dekoda Watson (LB) már idén sem marad blokkolt punt nélkül, hisz ezúttal ismét belevetődött egy lasztiba. Így a Buccaneers folytathatta is a támadást az Atlanta 20 yardos vonaláról. Melynek a vége ismét egy touchdown passz lett, ezúttal pedig Vincent Jackson felé. Ekkor már az eredményjelző 6-38-at mutatott.
A negyed végén pedig hibáztunk, hisz azért azt is illik néha egy mérkőzésen. Ezúttal az újonc Johnthan Banks-et (CB) verte meg egy az egyben Roddy White, és miután elszakadt a fiatal védőtől szerzett is egy 80 yardos touchdownt.
Az utolsó játékrészben folytatta volna a felzárkózást az Atlanta, de ezúttal Dashon Goldson is résen volt, és bár személyi hibát szerzett bőven ezen a meccsen is, addig végre más dologban is jeleskedett. Megszerezte ugyanis első interceptionét a Bucs színeiben. Ennek is köszönhetően pedig egy újabb mezőnygóllal tudtuk növelni előnyünket.
Bobby Rainey és a Buccaneers támadófala ma megállíthatatlan volt!
Az a bizonyos félidei leeresztés pedig most szerencsére egészen idáig csúszott. Hisz ezután megengedtük az Atlantának, hogy vezessen két nyolcvan yardos drive-ot is. Ráadásul mindkettőben TD-t is szereztek. Először Antone Smith (RB) 50 yardos futásával. Aki lehetőséget kapott, miután Steven Jackson-t sikerült 41 yardon tartani egész mérkőzésen. Végül pedig Roddy White 6 yardos TD elkapása szépített még a Sólymoknak az eredményen.
Bár tudom én, hogy a Falcons nem a liga legerősebb csapatai közé tartozik idén, de őszintén úgy érzem, hogy ezzel a tegnap mutatott játékkal, a liga bármely csapatát megverhettük volna. Akkor miért nem ment ez a szezon elején? Mi volt a gond? Elképesztő mérkőzés volt! Glennon három hibázott átadása, Jackson 165 sokszor parádésan elkapott yardja. Bobby Rainey 163 yard futása, és 3 touchdwonja. Gerald McCoy játéka. Mason Foster pick six-e. A secondary remek védekezése. Arról pedig, hogy mit művelt a speciális egység egész nap, szintén ne is beszéljünk. Zseniális volt. Bár abban már nem vagyok biztos, hogy ha a szezon nem lenne tök mindegy számunkra, akkor is meghívtuk-e volna ezeket a játékokat. A közönség szórakoztatásáról szólt ez az egész úgy gondolom. És jelentem! Remekül szórakoztunk.
