2012. 17. hét,
Tampa Bay Buccaneers @ Atlanta Falcons 22-17
Végül csak győzelemmel zárta a csapat az idei szezont. Mindjárt két érdekesség a mérkőzéssel kapcsolatban, az egyik Eric Wright (CB) szembetűnő hiánya, nem játszott a mérkőzésen mégsem kommentálták ezt semmivel, nem jelentették be, hogy sérült lenne és semmilyen más egyéb módon nem indokolták távolmaradását. És itt máris szőhetjük tovább az elméletet miszerint az ő szerződésének ideje lejárt. A másik érdekes dolog, hogy a Falcons teljes egészében kezdő csapatával játszotta végig az egész mérkőzést, még a kisebb sérüléssel bajlódó Roddy White is a pályára lépett.
2012. 17. hét,
Tampa Bay Buccaneers @ Atlanta Falcons 22-17
Végül csak győzelemmel zárta a csapat az idei szezont. Mindjárt két érdekesség a mérkőzéssel kapcsolatban, az egyik Eric Wright (CB) szembetűnő hiánya, nem játszott a mérkőzésen mégsem kommentálták ezt semmivel, nem jelentették be, hogy sérült lenne és semmilyen más egyéb módon nem indokolták távolmaradását. És itt máris szőhetjük tovább az elméletet miszerint az ő szerződésének ideje lejárt. A másik érdekes dolog, hogy a Falcons teljes egészében kezdő csapatával játszotta végig az egész mérkőzést, még a kisebb sérüléssel bajlódó Roddy White is a pályára lépett.
Elég kockázatos lépés volt ez a Falcons-tól így a rájátszás előtt, Matt Ryan-t (QB) azért többek közt szemmel láthatólag nem tisztelte Da'Quan Bowers (DE), bár miért is tette volna. Dunta Robinson már a meccs elején megsérült, illetve John Abrahamat is lábsérüléssel vitték le a pályáról az utolsó játékrészben, lehet, hogy az ő kiesése sem tenne jót a Falcons playoff szereplésének. De hagyjuk végre a madarakat, beszéljünk a mieinkről. Hisz ez az este rólunk szólt és nem a Sólymokról!
Lavonte David a szerelések, és passz meghiúsítások mellett azért szánt egy kis időt Matt Ryanre is.
Az első kérdésem mindjárt az lenne, hogy ez miért nem ment így az egész szezonban? Egy meccsen sem volt ilyen erős a passz elleni védelmünk, pedig ugyanazok a játékosok játszottak, akiknek egész szezonban hasznát sem vettük. EJ Biggers-nek (CB) remekül ment a játék, ahogy az újonc Leonard Johnsonnak (CB) is, és bár Gorrer-t egyszer lóvá tette az Atlanta támadó egysége, melyből megszerezték később második touchdownukat, úgy gondolom ezt leszámítva rá sem lehet panasz. Mark Barron (SS), aki eddig nem a passz elleni tudásával villogott, most még ő is gyönyörűen hiúsított meg átadásokat. Sőt, egész mérkőzésen remekül játszott. A védelem legjobbja pedig szerintem, szokás szerint Lavonte David volt. Már megint csinált mindent, akárhova néztem a pályán ott volt, meghiúsított jó pár passz kísérletet, jegyzett tackle for loss-t és bemutatott egy sack-et is, a hat szerelés mellé. És ezen a ponton említsük még meg Mason Foster-t is 12 tackle a mérkőzésen, ebből egy tackle for loss. Dekoda Watson pedig biztos ami biztos alapon ma is blokkolt egy punt kísérletet. (Vadállat a pali, azonnal hosszabbítsunk vele.)
Mark Barron ma senkit és semmit nem hagyott annyiban!
Josh Freeman 222 yardot adogatott, 19 sikeres kísérlet 35-ből, 1 TD és 1 interception. Hosszú hetek óta az első mérkőzésünk ahol a futójáték is szépen hozott a konyhára és a passz játék is. Doug Martin 142 yardot futott és most ne soroljuk végig, hogy milyen franchise rekordokat tudhat idén magáénak, mert egyébként megdöntött minden Buccaneers újonc rekordot. Az első negyedben csak egy-egy mezőnygólra futotta a csapatoknak, viszont a második játékrészben mi ragadtuk magunkhoz a vezetést Mike Williams (WR) touchdown elkapásának köszönhetően, és egyúttal az ő teljesítménye volt a legjobb a mai napon az elkapók között. 6 elkapás, 65 yardon és 1 TD. Szegénynek összességében 4 yardra lett volna szüksége, hogy elérje az idei ezres álomhatárt és ennyire lett volna szüksége a Buccaneers-nek is, hogy története során először két elkapója is 1000 yard felett teljesítsen egy szezonban. Luke Stocker (TE) is megmutatta magát ma, és karrierje legjobbját produkálta, 50 elkapott yard három próbálkozásból, egyébként nagyon szépen játszott ő is ezen a mérkőzésen.
Mike Williams TD elkapása!
Connor Barth mezőnygóljainak és a remek védelemnek köszönhetően, a harmadik játékrészre már 16-3-as előnyhöz jutottunk a Sólymokkal szemben, de ezen a ponton már azért ők is felébredtek. Michael Turner futott egy nagyon szép 17 yardos touchdownt, De erre Doug Martin nagyon gyorsan válaszolt egy 40 yardos szintén touchdownt érő futással. A Falcons pedig a 22-17-es végeredményt egy 7 yardos TD passzal állította be, ez az a bizonyos szituáció ahol sikerült némiképp az atlantai offense-nek megtréfálnia Gorrert. Igazság szerint nem tudta melyik elkapó irányába mozduljon, és ezt a pillanatnyi habozást Matt Ryan ki is használta, és az üresen lévő Harry Dougles (WR) felé adta a labdát, akinek ez volt karrierje első touchdownja. Majd hozzánk került a labda, de mezőnygólig sem jutottunk vele, így az még egy utolsó próbálkozás erejéig visszakerült a Falcons kezébe, de Mark Barron parádésan hiúsította meg a Falcons negyedik egyben utolsó kísérletét is. Ezután a támadó egységnek már csak az időt kellett kivárnia amíg letelik az.
Örömmel tudatom mindenkivel, hogy NEM a miénk az NFL történetének legrosszabb passz elleni védelme, bár sok nem kellett hozzá, ha jól számolom egész pontosan 13 yard híja volt, hogy ezt a nem túl megtisztelő címet magunkénak tudjuk. Tényleg nagyon sajnálom, hogy az elmúlt 5 mérkőzésen az volt ami, és nem az amit ma láttunk. Remek kis Buccaneers volt a pályán, tényleg az atlantai kezdők ellenében. Jó volt azért egy ilyen meccsel búcsúztatni ezt a szezont.
Számunkra ez az év véget ért, de a többieknek sok sikert kívánunk, érjétek el az álmaitokat srácok:
