A holtszezon során ide is vártunk némi erősítést szeretett csapatunktól, legalábbis titkon számoltunk ezzel a lehetőséggel is, azonban erre a pozícióra nem fektettek olyan nagy hangsúlyt. Nézzük meg kissé részletesebben miért is, illetve hogy áll most a helyzet az erős oldali linebackerek frontján.
A holtszezon során ide is vártunk némi erősítést szeretett csapatunktól, legalábbis titkon számoltunk ezzel a lehetőséggel is, azonban erre a pozícióra nem fektettek olyan nagy hangsúlyt. Nézzük meg kissé részletesebben miért is, illetve hogy áll most a helyzet az erős oldali linebackerek frontján.
Egy dolog biztos, a Bucs-nál évek óta ez a pozíció semmi stabilitást nem mutat. Hisz 1996 és 2008 között hét különböző játékos is ellátta már ezt a pozíciót, olyan kiváló szakemberek keze alatt mint Tony Dungy és Monte Kiffin.
A közelmúltban jött ugye Quincy Black, aki nem egyszerűen csak egy erős oldali linebacker volt, hisz egy remek atletikai képességekkel megáldott játékos is, és bizony a passz levédekezésekben is ott volt a szeren. Hozott egy kis stabilitást ezen a pozíción, és a snappek 100%-nál ott volt a pályán. Raheem Morris, egykori vezetőedzőnk keze alatt szépen összeállt ez a pozíció is.
Mégis még mindig ez tűnik a Bucs jelenlegi védelmében a legjelentéktelenebbnek, ha kissé elmélyülünk a számokban. A tavalyi szezonban az "új vezetés" alatt, az erős oldali linebacker mindösszesen a hívott játékok 51%-ban vett részt, ez megoszlott Quincy Black, Adam Hayward és Dekoda Watson között. Összehasonlításképpen, ez idő alatt Mason Foster a hívott játékok 69%-nál volt jelen a pályán, az újonc Lavonte David pedig 98%-nál. Ez tehát az elsődleges oka annak, hogy a csapat vezetősége idén nem ezt a pozíciót tartotta szükségesnek megerősíteni. A jelenlegi 4-3-as védelmünkben, az erős oldali linebacker tölti a legkevesebb időt a pályán minden pozíció közül.
Dekoda Watson az OTA-n
Persze mindezek mellett van egy gazdasági szempontja is a dolgoknak, ahogy mindig mindennek általában. A mai NFL-ben képtelenség minden pozícióra megfizetni a minőségi játékosokat. Mert a Darrelle Revis féle "nagyágyúk" tényleg nem szarral gurigáznak. Egyszerűen nincs hely ehhez a fizetési sapkában. Ha a jelenlegi költségvetésünket megnézzük, mindössze 8 játékos foglalja el az éves rendelkezésre álló összeg 58%-át. Ez meg még ráadásul az előtt volt, hogy Revis aláírta a maga kis 16 millió dolláros szerződését. Egy olyan csapatot építeni, ahol minden pozícióban kiváló játékosok játszanak, mondhatni "mission imposibble".
Akkor most megkérdezhetjük magunktól, hogy az erős oldali linebacker nem fontos? Az igazság az, hogy nekünk nem igazán. Vagy inkább mondhatni vannak fontosabb dolgok is a világon. Főleg ha megnézzük a már korábban említett százalékos arányokat.
Azt hiszem a csapat vezetősége is így vélekedik, főleg ha megnézzük, hogy egy korábbi hetedik körös Dekoda Watson, aki még jelenleg is újonc szerződését tölti, és a veterán, mindössze 2 millió dollárt kereső Jonathan Casillas küzd a kezdő pozícióért, ahelyett, hogy a csapat leszerződtetett volna valami harcedzett veteránt hatalmas összegekért. Azt hiszem ez mindent elárul erről a pozícióról.
A fiatal Dekoda Watson remek játékot mutatott egyébként tavaly a speciális egységben, a tapasztalat viszont Casillas mellett szól, hisz ő már a negyedik profi évének ugrik neki.
Casillas elmondta, hogy a Bucs védelme rendkívűl hasonlít a Szentekéhez, hisz korábban ugye itt töltött három szezont. Rengeteg fedezés, és zóna blitz-ek. Újonc kora óta arra vár, hogy végre lehetőséget kapjon mint kezdő játékos. Egyenlőre úgy fest meg is fogja a lehetőséget kapni Watson ellenében. Bár tavaly csak nyolc mérkőzésen kapott esélyt a Saints-nél. Azonban ott már hosszú ideje látja el az első számú tartalék szerepét ebben a pozícióban.
Jonathan Cassilas, harcban a kezdő pozícióért!
