2013. 9. hét,
Tampa Bay Buccaneers @ Seattle Seahawks 24-27 (h.u.)
Ahogy a halloween-i külön kis rémtörténetünkben írtuk, bizony miénk lett az a bizonyos 0-8-as mérleg így a szezon felénél. Ezzel pedig szépen át is vettük a vezetést a jövő évi 1/1-ért folytatott harcban a Jaguras Jaguars gárdájától. (Nem sokon, mindösszesen 1 ponton múlik.)
2013. 9. hét,
Tampa Bay Buccaneers @ Seattle Seahawks 24-27 (h.u.)
Ahogy a halloween-i külön kis rémtörténetünkben írtuk, bizony miénk lett az a bizonyos 0-8-as mérleg így a szezon felénél. Ezzel pedig szépen át is vettük a vezetést a jövő évi 1/1-ért folytatott harcban a Jaguras Jaguars gárdájától. (Nem sokon, mindösszesen 1 ponton múlik.)
Persze elkezdhetjük itt most boncolgatni Schiano mester felelősségét ismét, hisz 21-0-ról elveszteni egy meccset, számunkra azért nem túl elfogadható. Mint ahogy Marshawn Lynch-nek megengedni, hogy átlag 6 yardot haladjon kísérletenként, szintén nem az. Vagy ilyen dolgokra elvesztegetni Mike James tehetségét, aki bizony élete legjobb formáját mutatta és futott 158 yardot. Vagy akár Mark Barronét, aki 11 szerelést és egy interceptiont bemutatva, igencsak John Lynch egykori játékát idézte.
Meg merem kockáztatni, hogy ezt a mai Seahawks-ot, a liga bármely csapata megverte volna rajtunk kívül, talán a Jaguars-t leszámítva. Amit Schiano és pribékjei itt hétről hétre bemutatnak, az már tényleg kritikán aluli, és ha a legkisebb gerincfoszlány kiképződött volna semmirekellő kis testükben, már rég felálltak volna egytől egyig, és elmentek volna újrahasznosítható szemetet válogatni, mert biztos vagyok benne, hogy az jobban menne nekik, mint egy NFL csapat feletti edzősködés.
Mark Barron ma senkit sem hagyott élni, kár hogy csak pazaroljuk a tehetségét...
Na de nézzük mi is történt ezen a csodálatos mérkőzésen. Az első félidő egyáltalán nem von le sokat a csapat érdemeiből. Hisz már az első seattle-i támadást remekül megállította a védelem, a Tengeri Sólymok drive-ja kezdődött egy sack-el, melyet Gerald McCoy mutatott be, és véget ért egy interceptionnel, melyet Mark Barron (S) szerzett, idén már a másodikat. Igazság szerint az első játékrészben maradt is ennyiben a dolog, hisz a Glennon vezette támadó egység sem volt képes egyhuzamban 30 yardnál többet megtenni, így bizony sorozatosan punt lett a vége.
Persze senki sem gondolta, hogy bármilyen szinten esélyesei lehetünk ennek a mérkőzésnek, még mi magunk sem. Ezért is lepett meg mindnyájunkat, hogy Glennonnak például csak egy rossz átadása volt az egész félidőben, vagy hogy Mike James (RB) már ekkor lerakott 82 yardot az asztalra. A mai napon, a Mark Barron által vezetett védelem pedig egyszerűen felfalta a Seahawks támadófalát, és a legkevésbé sem hagyta élni Russel Wilsont.
Nem is csoda hát, hogy örömujjongásba törtünk ki, amikor megszületett Glennon első TD passza, melyet szorongatott helyzetből, a zsebből kimozdulván durrantott Tim Wright felé. Remek kis játszópajtásnak bizonyult ez a két srác idén, olyan a kettejük közti kémia, mintha friss házasok lennének. Félszavakból is megértik egymást. És bizony számunkra idén, már egy touchdown is örömet okoz! Nem hogy kettő! Hisz nem kellett sokat várni a következőre sem. Miután a védelem megállította a seattle-i előrenyomulást, Glennon ismét egy hosszú, 84 yardos drive-ot vezetett. Melyet ezúttal, egy szintén szorongatott helyzetben eldobott 20 yardos TD passzal fejezett be, Tiquan Underwood felé.
14 pont egy negyedben? Mi a franc? Ilyet idén még nem látott Bucs szurkoló! És hogy lehetett még fokozni? Bizony ám! A Seahawks sikeresen elszórakozott egy visszahordást, melynek fumble lett a vége, amit parádésan nem is akárki, hanem Michael Koenen, a Buccaneers puntere szerzett vissza. A Tampa Bay így a Sehawks 31 yardos vonaláról kezdhette meg a támadást. Glennon rohadtul rövidre zárta ezt a dolgot is, hisz rögtön egy 29 yardos passzal indított Tim Wright felé. Majd Mike James! adott 2 yardos TD passzt, a tight end Tom Crabtree-nek. Hogy ez a kosárlabda mozdulattal megtűzdelt átadás valójában egy futás akart lenni, abban én egészen biztos vagyok. Azonban az újonc James remekül mérte fel a helyzetet, és ez a játék igazán parádésra sikeredett:
Ha ki lehetne osztani a legértékesebb Kalóz díjat a mai napra, egész biztosan ő kapná. Hisz futva megtett 158 yardja mellett volt két sikeres elkapása, és adott egy 2 yardos TD passzt is. Kár, hogy eme remek teljesítményt úgy ahogy van, kivágták neki a kukába a mérkőzés második félidejében.
Mike James élete legjobb formájában! 158 futott yard, 2 elkapás, 1 TD passz.
A szépítést már a második negyed végén megkezdte a Seahawks, mindjárt 3 hívott játékból haladtak is 80 yardot. Dobtak itt ránk annyi sárga zászlót, hogy az 2 évre elegendő lett volna. Végül pedig csak megtalálta Wilson, Jermaine Kearsie-t, egy 16 yardos TD átadással. Persze a sárga zászlók dobálása miatt ezúttal csöndbe kellett maradnunk, hisz a másik oldalon is kaptak eleget. És valljuk meg őszintén, talán nem minden alkalommal jogosan.
Eztán elérkezett az a bizonyos második félidő, ahol a Buccaneers csapata, mintha megijedt volna, hogy esetleg megnyerhetnek idén egy meccset. És elkezdtek rendesen betlizni. Már tényleg az 1/1-re hajtanánk? Mondjuk, ha ez így lenne, biztos vagyok benne, hogy meglehetett volna ezt ma oldani kevésbé körülményesen, szerintem egyszerűen tényleg ennyire nullák egy néhányan.
A Bucs még három ponttal tudta növelni előnyét, egy mezőnygólnak köszönhetően, amit Rian Lindell, 33 yardról juttatott célba. Majd ismét a Seahawks folytatta a felzárkózást. Wilson ezúttal nem adta ki a dolgok irányítását a kezéből, és egy 86 yardos drive-ot követően, maga futott a Buccaneers end zone-jába, egy 10 yardos TD-t szerezvén ezzel. A védelem szépen mintha elhagyta volna a pályát ezen időszakra, az ott folyó eseményeket kezdtem nem is igazán érteni.
Az utolsó játékrészre már csak egy dolga maradt a Bucs szurkolónak, hátradőlni, ujjait összekulcsolni, és bízni a legjobbakban, hogy nem szarja el ezúttal is a csapat. Idő már kevés van hátra, előnyünk viszont bőven. Amit a Seahakws gárdája faragott is le szépen csendben. Steven Hauschka 36 yardos mezőnygóljának köszönhetően, először három ponttal. Majd tovább folytatták a nyomást a Bucs-on. Nem egyszer mentett meg minket ezúttal a védelem az újabb pontszerző szituációtól, az általam több helyen már nem keveset szidalmazott Keith Tandy (S) például megszerezte élete első interception-ét, mindezt kulcsfontosságú pillanatban, és szituációban, a Buccaneers red zone-jában.
A karrierje első interceptionét szerző Keith Tandy.
Sajnos Mike Glennon, és a támadóegység azonban sorra nem tudott élni a lehetőségekkel, és egyszerűen képtelen volt akár egy first downt megtenni. Mondjuk nem tudom min vagyunk meglepődve, ezt idén már igazán megszokhattuk. A labda folyamatosan a puntolás sorsára jutott. Ekkor már csak hét pont előnyünk volt a Sólymokkal szemben. Akik persze a végére még le tudtak vezetni egy 59 yardos drive-ot, természetesen senkitől sem zavartatva. Russell Wilson pedig meg is találta Doug Baldwint egy 10 yardos TD átadással. A mérkőzés így kiegyenlítődött.
Volt még időnk vezetni egy két perces drive-ot, remélvén, hogy sikerül mezőnygól távolságba juttatni a labdát, de természetesen ez sem sikerült, ahogy idén szinte semmi sem. Jöhetett tehát a hosszabbítás...
A Bucs speciális egysége, a helyzet magaslatán...
Azt ugye mondanom sem kell, hogy itt már végképp mindent megtettek az égiek, hogy "jó szelet" kapjunk első győzelmünk felé. Eltaláltuk a feldobás eredményét is, így kezdhetett a Bucs. Persze az már más kérdés, hogy a teljesen betliző offense egy tetves first down-t sem tudott megtenni. Ezáltal a labda máris Russell Wilsonékhoz került. Akik nem igazán szarakodtak, miután Marshawn Lynch bekapott pár skittles-t, betolta a beast mode-ot, szépen szétfutkározta 51 yardon keresztül az agyát, majd egy mezőnygóllal el is döntötték a Tengeri Sólymok a találkozót. Így ez a győzelem sem született meg számunkra természetesen.
A szomorú pedig az, hogy ez volt a Tampa Bay idei legjobb produkciója. Ez volt a legtöbb pont amit egy meccsen idén szerezni tudtunk. (Azért ez még így is nulla.) A Seahakws pedig története során még sosem tudott 21 pontos hátrányból meccset megfordítani. (Persze most sikerült nekik.)
Ezen a mérkőzésen tisztán látszott, hogy ez egy jó csapat, hogy itt a védelemben a jövő nagy játékosai játszanak, mint Mark Barron, vagy Lavonte David. Hogy vannak tehetséges elkapóink, még így a sérülések közepette is. Hogy a futók keretmélysége annyira brutál, hogy nálunk még a tartalék is megtesz 158 yardot egy meccsen. Hihetetlen, és felfoghatatlan számomra, hogy lehet ennyi tehetséget így elpazarolni? Csak ismételni tudom önmagamat, és több ezer szurkolótársamat. Schiano totálisan alkalmatlan edzőnek, de ha így folytatja már szertárosnak is az lesz. Tényleg le kéne mondani, amíg a jóindulat szikrája legalább ott van bennünk. Mert ez nem mehet így tovább. Nem kíváncsi rá senki, nem bűnbakot keresünk mi az idei teljesítményre. Nem keresünk mi senkit! Hisz mi felelőst találtunk! Nem benézzük, nem bele akarjuk látni, hanem ez tény! Totál alkalmatlan az ember, minden egyes apró szinten.
Igen! Oda kéne golyót ereszteni!
Ez van srácok... tudjátok! Már csak 8 ilyen van hátra...
