Folytassuk szezonértékelő sorozatunkat, legutóbb ugye megnéztük mit mutatott a 2012-es draft osztály, ezúttal vegyük kicsit nagyító alá az offense tavalyi munkásságát. A hajtás után, az idei szezon legmeghatározóbb alakjairól olvashattok egy kis értékelést, néhány érdekes statisztikai adattal megspékelve.

Folytassuk szezonértékelő sorozatunkat, legutóbb ugye megnéztük mit mutatott a 2012-es draft osztály, ezúttal vegyük kicsit nagyító alá az offense tavalyi munkásságát. A hajtás után, az idei szezon legmeghatározóbb alakjairól olvashattok egy kis értékelést, néhány érdekes statisztikai adattal megspékelve.

A Buccaneers jó ideje nem a kiváló támadójátékáról híres, sokkal inkább a védelem dominált az elmúlt pár évben, de idén mintha a feje tetejére állt volna a világ ezen a téren. De vajon mi hozta meg ezt a szembetűnő változást? Egyrészről az edzőgárda szinte teljes egészében kicserélődött, új vezető edzőt kaptunk Greg Schiano személyében, és új offensive koordinátort is Mike Sullivan révén. Idén egy teljesen új, a csapat tagjai számára szokatlan gameplannal indultunk neki az évnek. A drafton ugyan a védelmet próbálta erősíteni a csapat, a szabad ügynök piacon történt igazolásokkal viszont Josh Freeman (QB) keze alá próbáltak dolgozni. Történt tehát, több fontosabb igazolás is, ami meghatározó volt a támadó egység számára. Hozzánk érkezett Vincent Jackson (WR), Dallas Clark (TE), Carl Nicks (G), és Tiquan Underwood (WR), hogy csak a fontosabb érkezőket említsük. Az idei évet nálunk mindenképpen csapat építésre szánták, és az offense úgy gondolom elég jól összeszokott. A játékosok egymással, és a Mike Sullivan által meghatározott játékkal is.

A támadó egység 5820 yardot tett meg a szezonban, ez meccsenként 363,8 yardot jelent, amivel az NFL 9. helyén végzett ezzel a csapat. 1008 játékot hívott a szezonban az offense, és játékonként átlagosan 5,8 yardot teljesítettek. Összehasonlítván a számokat az idei és a tavalyi szezonban, egy szembe tűnő különbség akad, az pedig a touchdown-ok száma, idén 44-et ért el a csapat, míg a 2011-es szezonban ez a szám mindösszesen csak 30 volt.

Nézzük, ki mit tett vagy nem tett hozzá a 2012-es idényhez!

Josh Freeman - irányító

Most akkor veszek egy nagy levegőt, és nem, nem tartom bent ameddig tudom, csak elszámolok tízig és megpróbálom teljesen semleges szemmel értékelni Freeman munkásságát, attól függetlenül, hogy mennyire haragudtunk vagy nem haragudtunk rá a szezon végén.

Egy irányító minden esetben a csapat "lelke". Egy vezér, aki vezeti a fiúkat a győzelembe hétről, hétre, és jobb esetben a rájátszásba is. Ez az amit nagyon hiányolunk mi Bucs szurkolók immáron négy éve. Pedig minden idény elején reménykedünk egyfajta csodában, de egyre inkább afelé hajlik mindenki, hogy Josh Freemanből nem válik már elit irányító, bármennyire szeretnénk. A szezont ő is eléggé döcögősen kezdte, ahogy az egész csapat, majd a pihenőhetünk után, ami az ötödik héten volt esedékes, mintha megtáltosodott volna. Ebben az időszakban rengeteget olvashattunk arról, hogy különféle koordinátorok rengeteget foglalkoznak vele, illetve a dobási technikájával. És egyre inkább úgy tűnt, hogy ez a törődés meghozza gyümölcsét. Ő is mintha egyre jobban elsajátította volna az új játékrendszerünket, elkezdett remek mérkőzéseket hozni. Legjobb formáját a 7. héten a New Orleans ellen mutatta. 420 yardot passzolt és adott 3 TD passzt is. Ekkor Freeman vezérletével (és nem mellékesen Doug Martin futásaival) öt mérkőzést megnyert a csapat hatból. Majd bekövetkezett amit már mindannyian jól ismerünk. Josh Freeman felszállt a "hullámvasútra". Mindenkinek vannak jobb meg rosszabb pillanatai, de mások valahogy ezt inkább szezonokra bontják magukban, a mi irányítónk viszont valahogy képes arra, hogy hetente változtasson jó illetve rossz formáján, és sajnos ez az az ok, amiért mi évről évre lecsúszunk a hőn áhított playoffról. A "hullámvasút" egy nagyon találó elnevezés, ez a grafikon is remekül példázza, itt Freeman irányító mutatóját látjátok mérkőzésekre lebontva. Nekem leginkább a fővárosi vidámpark öreg, rozoga hullámvasút pályája jut róla eszembe, amelyre még mindig kiváló a rálátás az M3-as felhajtó mellől.

A szezont átlagosan egy 81,6-os irányító mutatóval zárta, ami karrierje során a második legjobb eredmény. 2010-ben produkált ennél jobbat, akkor 95,9-et sikerült kihoznia magából. Viszont mellette szól még a tény, hogy 27 TD passzt adott, ami nem csak karrierjének legjobbja, de egyben franchise rekord is, valamint 4065 passzolt yardjával ő lett az első Buccaneer aki elérte a négyezres álomhatárt a franchise történetében. Ha leszállna végre a korábban említett hullámvasútról, még akár sokra is vihetné, de egyszerűen képtelen rá. Sajnos nyomás alatt hihetetlen meggondolatlanságokra képes, és össze vissza hajigálja a labdát. Szezon közben még több dicséret is érte, miszerint őt nehéz sack-elni. De az én véleményem szerint, ez inkább annak betudható, hogy félti saját testi épségét, és nem a zsebben való kiváló mozgásának. Hullámzó teljesítményét még a labdaeladásai is kiválóan példázzák, egész szezonban nem sikerült annyi interceptiont adnia, mint az utolsó három mérkőzésen. Végül ennek a szezonvégi rossz formának köszönhetően 17 interceptionnel zárta az idényt.

Viszont, hogy szép dolgokat is mondjunk róla, a játékonként szerzett átlagos yardszáma egész jónak mondható 7,3. Idén szembetűnő változás volt az előző évekhez képest, a sok mélységi passz, mely szintén Sullivan hatása lehet, illetve maga tény, hogy Vincent Jackson személyében remek játszótársra talált ezen a téren.

A 2013-as év elé mi is és minden bizonnyal ő is nagy kíváncsisággal ugrik neki, már csak ez az egy év van hátra a szerződéséből, és idén nem tervezi a csapat ennek meghosszabbítását, az edzőtáborra pedig kap néhány társat, az egészséges versenyszellem kialakulásának érdekében.

A Bucs Blog értékelése: 6/10

Josh Freeman az elmúlt években már híressé vált arról, hogy kevesen képesek annyi snap-et elcseszni, mint ő. Erre alapozva egy gameplay is megfogant Mike Sullivan fejében, itt Freeman szinészi tehetségét bizonyítva remekül eljátssza, hogy rossz a snap.

Itt pedig egy mélységi passzot láthatunk Freemantől Vincent Jackson felé, ebben rengeteget fejlődött az irányító.

Vincent Jackson - elkapó

Vincent Jackson a 8. profi szezonját tudhatja maga mögött, és a szerződésével jelenleg ő a legdrágább játékosa a Buccaneers-nek, mindazonáltal ha valaki akkor ő idén rászolgált a fizetésére. Norv Turner talán pályafutása legnagyobb hibáját követte el, amikor elengedte őt a Chargerstől hozzánk, a vélt vagy valós személyes sérelmek miatt. És most ez az egyik rossz döntése a sok közül az állásába is került. Miután Jackson pedig megérezte arcán a floridai nap melegét, legeltette szemét kicsit a bikinis lányokon, élete legjobb szezonját produkálta új környezetében. Úgy gondolom, hogy az offense idei sikereinek legfontosabb kulcsa bizony ő volt. A feladatot, miszerint könnyebb legyen Josh Freeman idei munkája, remekül ellátta. Idén ő volt a legjobb a ligában az elkapásonként szerzett átlag yardszámmal (19,2). Ezen felül pedig elérte az ezres álomhatárt is, 72 elkapásból 1384 yardot szerzett, mely szintén karrierje legjobbja és 8 TD az ő nevéhez fűződik a 44-ből amit a csapat idén elért.

Mindemellett más hatást is gyakorolt a Bucs játékosaira, többek közt szárnyai alá vette elkapótársát Mike Williams-et is, és mentorálta őt idén, ennek köszönhetően felkavarta kissé a Williams köré gyűlt állóvizet és kirángatta két éves mély álmából. Lehetővé tette a mélységi játékokat a Bucs számára, hisz pontosan ő az az elkapó aki magasságának, és fizikai erejének köszönhetően három védő között is képes levenni a labdát. "Jackson egy állat" ahogy szokták mondani. Rettenetesen hiányzott egy ilyen kaliberű játékos a mi támadó egységünknek, és személyében végre megkaphattuk. Rengeteg mérkőzést, mely győzelemmel végződött úgy érzem neki köszönhetünk, gondoljunk csak vissza például a Panthers ellni találkozóra, ahol segédletével kevesebb mint két perc alatt mentettük döntetlenre a már szinte teljesen veszett helyzetet és később a hosszabbításban meg is nyertük a meccset.

A támadó egység legértékesebb játékosa képzeletbeli címet én mindenképpen neki adnám. De mások is elismerik tehetségét, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a két Buccaneer közül akik jelenlegi állás szerint részt vehetnek a Pro Bowl-on, ő az egyik. És ezzel megszerezte harmadik Pro Bowl válogatottságát is. Reméljük jövőre is láthatunk tőle parádés elkapásokat. Öt mérkőzésen teljesített száz yard fölött, ebből egy meccsen a New Orleans elleni találkozón a hetedik héten 200 yard fölött.

A Bucs blog értékelése 10/10

Vincent Jackson egy parádés 95 yardot érő játéka, ezt a Saints ellen mutatta be.

Mike Williams - elkapó

Szép lassan Mike Williams is beérett és felnőtt a csapat többi tagja mellé. Értékes részét képviselte az idei támadó egységnek, pedig ez egyáltalán nem így volt korábban. Mindösszesen 4 yarddal maradt el az ezres álomhatártól. Ha ez sikerült volna, a Buccaneers történetében először végzett volna két elkapónk is 1000 yard felett. Ezt a 996 yardot 63 elkapásból hozta össze, és 9 TD-t szerzett idén. Igazság szerint az ő szerződéséből is már csak a jövő év van hátra, de én biztos vagyok benne, hogy a csapat megfogja azt hosszabbítani, és valljuk meg érdemes is lenne.

Ő is termetes egy játékos és tőle is inkább fizikai játékot láthatunk, de ezzel a Jackson-Williams kettőssel úgy gondolom hosszabb távra megoldottuk a problémákat ezen a téren, rengeteget köszönhetünk nekik a passzjáték pozitív fejlődését illetően.

A szezon egy nagyon szép jelenetét megtekinthetitek itt, ahol Williams irányítói tehetségét is megvillantatja, két passzot láthatunk a play-ben, először Freeman Williams felé, majd Williams tovább passzolja a labdát 28 yardon Vincent Jacksonnak.

A Bucs blog értékelése 8/10

Tiquan Underwood - elkapó

Underwoodnak többet foglalkoztak idén a hajával, mint a játékával, de aki ilyen frizurát választ az ne csodálkozzon. A szezon legnagyobb kérdése vele kapcsolatban még mindig az, hogy hogy a fenébe megy erre rá a sisak. Viccet félretéve, úgy gondolom, hogy Underwoodot előszeretettel aláértékelik sok alkalommal. A negyedik profi évét húzza a stílusában is nagyon érdekes játékos, azonban pályafutása eddig sem volt nagyon fényes. Általában ő az az ember akit szinte mindenhonnan elküldenek. "Nem ön a megfelelő ember erre a posztra" felkiáltással. Szerencsétlent a tavalyi szezonban három alkalommal rúgta ki, majd vette vissza a Patriots, míg végül hozzánk nem került.

Ebben az idényben neki is voltak szép pillanatai, afféle slot recevierként alkalmaztuk őt az idei szezonban, hol több, hol pedig kevesebb sikerrel. Sajnos az előre begyakorolt útvonalak futása terén akadnak még mindig nehézségei. És bár ez a negyedik profi éve, idén született meg karrierje első touchdownja is, ráadásul mindez a Bucs színeiben. Vannak mérkőzések amiket még mindig képes átaludni, aztán van hogy feltámad és mást sem látunk tőle, csak parádés elkapásokat. A maga 28 elkapásból produkált 425 yardjával ő is karrierje legjobb szezonját tudhatja maga mögött. Két touchdown is belefért idén, és ami mindenképpen figyelemre méltó az az, hogy elkapásonként 15,2 yardot szerez, ami már liga szinten sem olyan rossz. Tekintve hogy Underwood még csak 25 éves, és ez volt az első olyan szezonja ahol némelyest lehetőséget is kapott, úgy gondolom tőle is láthatunk még klassz dolgokat a jövőben. A bizalom az amit eddig, korábbi csapatainál nem szavaztak meg neki, de számomra úgy tűnik, hogy ő az a fajta játékos akik meghálálja azt.

A Bucs blog értékelése: 6+1/10 (+1, mert mindig mosoly tör rám, ha ránézek :)

Underwood a szezonban, és egyben a karrierje során is első touchdownja.

Dallas Clark - tight end

A csapat ebben a pozícióban már évek óta nehézségekkel küszködik. Dallas Clark lett volna hivatott megoldani ezt a problémát, de vele is hasonló gondok támadtak, mint mindegyik játékosunkkal ebben a pozícióban, konkrétan az, hogy csak egy valamihez ért, nem blokkoló és elkapó egy személyben. Clark jelen esetben inkább mint elkapó tight end jeleskedett tavaly. A 16 mérkőzésünkből, hét meccsen állította őt kezdő pozícióba az edző gárda, és azt hiszem ez a Panthers ellni mérkőzésünkön a 11. héten hozta meg leginkább a gyümölcsét, ahol is Clark szerezte nekünk a győzelmet érő touchdownt a hosszabbításban. A szezon elejét viszont sikerült neki végigaludnia. Sok mindent nem tett hozzá a csapat játékához ebben az időszakban. Aztán ő is a 7. héten a New Orleans ellen találta meg magát, ahogy elnézem ez volt igazság szerint az egész csapatra a jellemző. Lehet a narancssárga mez, amiben akkor játszottunk egyfajta misztikus ébresztő hatással bír.

Ami idén szimpatikus volt a játékában az az, hogy amikor összekapta magát és elkezdett teljesíteni, azt mindig kulcsfontosságú szituációkban sikerült összehoznia. 47 elkapásból 435 yardot szerzett, és 4 touchdownra futotta tőle. Bár ez sokkal jobb mint a tavaly illetve tavaly előtti szezonja, amit még Indanapolisban töltött, de nagyon messze van a 2009-es évétől ahol ezer yard felett teljesített.

A szakértők és a szurkolók szerint viszont nem sikerült személyében megoldást találni a már évek óta fent álló problémánkra ami ezt a pozíciót illeti. Elkapott yardok tekintetében a 28. helyen áll a ligában a tight endek között.

A Bucs blog értékelése 6/10

Luke Stocker - tight end

A mostani szezonban neki szavazta meg a csapat a bizalmat Dallas Clark ellenében, ő 11 mérkőzésen lehetett kezdő játékos, és Clarkkal ellentétben inkább mint blokkoló munkálkodik. Mi sem bizonyítja ezt jobban minthogy a szezon utolsó meccsén a Falcons ellen a maga 50 elkapott yardjával 3 próbálkozásból élete legjobbját produkálta. 16 elkapásból 165 yardot szerzett idén és 1 touchdownt. Bár nem véletlen az sem, hogy ő kapott több játéklehetőséget, Carl Nicks (G) elvesztése után, szüksége volt a csapatnak még egy blokkolóra a falban, miután Doug Martint sikeresen lekapcsolták az ellenfeleink. Viszont sajnálatos módon el kell mondanunk, hogy Luke Stocker sem az a játékos aki megoldja a tight end gondjait a csapatnak a jövőben.

A Bucs blog értékelése: 5/10

Doug Martin - runningback

Az első kör 31. helyén választottuk ki Doug Martint. (Köszönet érte a Broncosnak.) Érdekes módon, ezt mondták a szezon elején róla: "sokoldalú" ... és lám tényleg. Doug Martin elképesztő! Már újonc évében ötödik lett a ligában a futott yardok tekintetében, harmadik a ligában, az összes yard tekintetében, és második az elkapott yardok tekintetében a futók között. Bár számára is elég döcögősen indult a szezon és két meghatározó falembert is elveszített maga elől, így is sikerült félelmetes dolgokat produkálnia.

A legemlékezetesebb minden bizonnyal az Oakland elleni meccs ahol 251 yardot futott 25 próbálkozásból 4 TD-t szerezve. Ebből három 40 yard feletti volt. Ezzel ő lett az első játékos az NFL történetében, aki három 40 yard feletti touchdownt szerez egy mérkőzésen, és rajta kívül mindössze egy játékos tudott egy mérkőzésen 250 yard fölött futni 4 touchdownt elérve, ő Mike Anderson volt. Ezen felül beállított minden létező újoncrekordot franchise-on belül. És nem csak a sokoldalúsága, leleményessége ad okot hinni a jövőben, itt Tampa háza táján, hanem maga a tény, hogy ő nem egy töltelék, amit odaraktunk és lesz majd valahogy, ő igenis egy "fegyvertény" lesz ebben a ligában, ha kicsit hozzászokik majd a profik világához, ebben én biztos vagyok. Nem hiszem, hogy sok újonc elmondhatja magáról, hogy gameplannel készülnek ellene az ellenfelek. Hisz ez a 11. héttől már szemmel is látható volt. Itt megtörtént ugyan, hogy kissé ennek, és a meghatározó falemberek hiányának köszönhetően visszaszürkült a mezőnybe, de kulcsfontosságú pillanatokban még ekkor is láthattunk tőle gyönyörű megmozdulásokat. Gondoljunk csak a Panthers elleni meccsre, vagy akár az utolsó Falcons elleni meccsünkre.

Doug Martin 1454 yardot futott idén 319 próbálkozásból. Ez 4,6 yardos átlag. Szerzett futásból 11 TD-t. Ezen felül volt még 472 yardja 49 elkapásból és 1 TD.

Martin nem mellékesen versenyben van az év újonca címért is.

A Bucs blog értékelése 10/10

Bár Doug Martinról már jó pár videót mutattunk nektek, most tekintsetek meg egy újabbat a hihetetlen 2012-es szezonjáról.

LeGarrette Blount - runningback

LeGarrette Blount a harmadik profi évét tölti a csapatnál, és bár a szezon elején még kapott egy-egy lehetőséget, hogy ő fusson a labdával, ahogy Martin egyre jobban teljesített úgy szorult Blount a háttérbe. Ezért nem is meglepő, hogy csak 41 alkalommal kapta meg a labdát egész szezonban és ez idő alatt 151 yardra futotta neki. (3,7 yardos átlag)

Kissé hálátlan az ő szerepe az idei szezonban, és mivel szabad ügynökké is válik nagy valószínűséggel el fogja őt engedni a csapat, arra hivatkozva, hogy semmi szükség két ilyen nagy kaliberű játékosra egy azon pozícióban. Személy szerint kicsit sajnálom Blountot, hisz a múltban ő is elég sokat tett hozzá ennek a csapatnak a teljesítményéhez, de idén Martin mellett labdába sem rúghatott. A legtöbb lehetőséget a Vikings elleni meccsünkön kapta, itt is csak szám szerint nyolcat! Így nem meglepő tehát, ha ő jövőre már nem lesz része ennek a gárdának. Idén szerzett még 2 touchdownt is, de úgy néz ki, ő vele már nem tervez sem Greg Schiano, sem pedig Mike Sullivan a jövőben.

A Bucs blog értékelése: 4/10

Erik Lorig - fullback

Bár Erik Lorig feladata a szezonban javarészt Josh Freeman védelme, pár passzt ő is kapott. 12 elkapásból 83 yardot szerzett, ez egy 6,9 yardos átlag, ami bizony egyáltalán nem mondható rossznak. A harmadik profi évét taposó játékosra úgy gondolom sok rossz szava nem lehet a szurkolóknak, attól függetlenül, hogy szívesebben látná még mindig mindenki a pályán Mike Alstott-ot.

A Bucs blog értékelése: 7/10

A támadófal

Itt több ok miatt sem szeretném egyénekre lebontani az elemzést, ennek az oka pedig nem más, mint az, hogy úgy gondolom, hogy bár az egész egységre igaz, hogy egy játékosként kell együtt lélegezzen az egész csapat, de ez különösen igaz a támadófal embereire, itt ugyanis ha van egy gyenge láncszem az öt közül, már megette a fene az egészet. És úgy fest, hogy ezzel tisztában vannak a Buccaneers háza táján is, ezért nem is meglepetés, hogy rengeteg pénzt költöttek a csapat ezen részére, a tavalyi holtszezonban. Jelenleg a Buccaneers rendelkezik a legdrágább támadófallal az egész ligában.

Ehhez képest Davin Joseph-et már elvesztettük a felkészülési mérkőzések során, egy térdsérülést követően. A szezon közepén pedig Carl Nicks is elbúcsúzott, miután elszakadt egy szalag a talpában. A két méregdrága falember kiesése után pedig egyáltalán nem dőlt össze az egész fal, pedig mindenki, köztük én is erre számítottam. Először Jeremy Trueblood kapott lehetőséget, de ő is hamar kispadon találta magát, végül Ted Larsen következett, először jobb oldali guard lett belőle, utána pedig visszatérhetett eredeti center pozíciójába, miután rájöttek, hogy ez nem megy neki. Jeremy Zutha került bal oldalra, és Demar Johnson vette át a jobb oldali tackle szerepét. Gyakorlatilag elmondhatjuk, hogy amit szezon elején terveztünk a támadófallal, ráadásul nem kis összeget költve erre, abból semmi sem valósult meg. Az egyetlen állandó emberünk pozíciójában, a veterán Donald Penn, aki még egy mérkőzést sem hagyott ki mióta 2007-ben először a pályára lépett. És mindezek ellenére, akármilyen meglepő is, a statisztikák azt mutatják, hogy a támadófalunk kiváló munkát végzett! Josh Freemant 26 alkalommal engedték sackelni az idei szezonban. Bár ahogy korábban említettem ez annak is betudható, hogy Freeman előszeretettel elszórja a labdát ha meglát valakit nagyon közel jönni.

A Bucs blog értékelése: 8/10

Egy szó mint száz összegezvén úgy gondolom, hogy a Buccaneers támadó egysége remek formát mutatott idén, hiányosságok azonban még mindig akadnak szép számmal. Van egy "alkalmanként" gyengélkedő irányítónk, valamint egy tight end pozíciónk ami megoldásra szorul. A futójátékot szépen össze szedtük idén, nagyszerű újoncunknak köszönhetően, és az elkapók személyeire sem lehet már panasz, mint ahogy a támadó egység koordinátorára sem, sem pedig arra a játékstílusra amit idén a csapatra aggatott. Személy szerint nekem kifejezetten tetszett a sok "beetetős" játék amit idén bemutattunk, gondolok itt az olyan trükkökre amit fentebb is megtalálhattok, mint például a Freeman által bemutatott kamu rossz snap, de láthattunk például rengeteg nagyon jól sikerült missdirection play-t is, melyből nem is egy alkalommal lett touchdown a red zone-ban, hol futással hol pedig passz játék közepette. Úgy gondolom az offense jó úton halad, majdnem minden adott hozzá, csak arról a fránya "hullámvasútról" kéne már leszállni.

A csapat tele van fiatal tehetséges játékosokkal, nem csak az offense de a defense terén is, a rengeteg pénzből amit pedig már jövőre félretettek pedig lehet tovább építeni a dolgokat.

Az offense teljesítménye 2012-ben a Bucs blog szerint: 7,5/10

Ha pedig valaki úgy gondolná túl szigorú voltam vagy épp túl engedékeny, jöhet a komment. :)