2013. 10. hét,
Miami Dolphins vs. Tampa Bay Buccaneers 19-22
Ahogy az a címből is kiderül, elég cifra mérkőzésben volt azoknak része, akik úgy döntöttek megtekintik a floridai kis külön rangadót. Volt itt aztán minden ezen a szép éjszakán, arról meg már nem is beszélve, hogy csapatunk kiszenvedte magának első győzelmét is idén.
2013. 10. hét,
Miami Dolphins vs. Tampa Bay Buccaneers 19-22
Ahogy az a címből is kiderül, elég cifra mérkőzésben volt azoknak része, akik úgy döntöttek megtekintik a floridai kis külön rangadót. Volt itt aztán minden ezen a szép éjszakán, arról meg már nem is beszélve, hogy csapatunk kiszenvedte magának első győzelmét is idén.
A Buccaneers-t ugye már múlt héten megcsapta a győzelem szaga, de akkor sikerült 21-0-ról először hosszabbításig engedni, majd elveszíteni a meccset. Srácaink azonban vérszemet kaptak, és úgy döntöttek mindenáron győzni szeretnének, a hozzánk hasonlóan jelenleg leginkább média botrányokban jeleskedő Dolphins ellen.
Kezdésnek mindjárt Mike Glennon vezetett egy nagyon mutatós kis drive-ot, 76 yardon keresztül, melyben azért nagy segítségére volt a futójátékot prezentáló Mike James is, aki mindjárt 5 próbálkozásból 41 yardot hozott. Azonban egy korai sérülés, mint utólag kiderült bokatörés véget is vetett a mérkőzésének már az első negyedben. A drive végén pedig olyasvalamit láthattunk, amit jól meg kell nézni, ugyanis szökőévente egyszer fordul elő. Míg a Buccaneers kihúzta jobbra a játékot, addig a támadó falember, Donald Penn szépen az üres bal oldalra sétált, és 1 yardos elkapásával touchdownt szerzett. Ami után a labdát stílusosan be is "zsákolta".
Ezután a Miami következett, illetve következhetett volna, ha tud élni sorozatosan a lehetőségekkel, azonban a Kalózok védelme, ami igencsak felszívta magát mára, ezt nem akarta engedni. A futás elleni védekezésünk kifejezetten mutatós volt, hisz a Dolphins futója, Lamar Miller egész találkozón 2 yardot tudott megtenni. Nem azért mert olyan keveset próbálkozott, inkább azért, mert annyi negatív yardos szerelést kapott a Lavonte David és Mason Foster vezette linebacker sortól. A Miami Dolphins története során 728 mérkőzést játszott, azonban egyszer sem fordult velük korábban elő, hogy a mérkőzés végén a futott yardok mellett, egy ilyen soványka kettes szám álljon. Ami azt illeti ez az egész ligában 2007 óta nem fordult elő, amikor is a Dallas Cowboys csapata mutatott egy hasonló teljesítményt, és csak 1 yard megtételére volt képes futva, a Redskins ellen. Nagy vállveregetés a Buccaneers védelmének!
Míg a Miami támadóegysége tovább kereste önmagát a pályán, viszont nem találta, mert a Buccaneers védelme rendszeresen leléptette őket. Addig egy újabb 34 yardos drive-ot követően, Ryan Lindell mezőnygóljával már 10-0-ra növeltük az előnyünket, majd a speciális egység gondoskodott róla a második negyedben, hogy a Delfinek támadó egységének ne legyen könnyű dolga. Miután sikerült a lasztit a két yardos vonalhoz rúgni. Nem igazán hagytuk kijönni a Miami támadóit a szorongatott helyzetből. Melynek a vége az lett, hogy Daniel Thomas (RB) szerelésével, Lavonte David jegyzett egy safety-t. Eric Page ezt követő remekül sikerült visszahordása pedig később egy mezőnygólt ért ismét a Tampa Bay-nek.
Lavonte David safety-t szerez!
Miután a Miami első számú elkapóját, Mike Wallace-t tökéletesen kivonta a játékból Darrelle Revis, Ryan Tannehill teljesen lemondott róla, és a második illetve harmadik számú cornerek felé kezdett adogatni. Ha ezt korábban megteszi, talán még meg is nyerték volna a meccset, ugyanis sem Michael Adams, sem Johnthan Banks nem fogott ki valami túl nagy napot. És ahogy Faragó Ricsi, úgy én sem értettem, hogy miután a harmadik számú elkapó rendszerint otthagyja Michael Adams-et, 120 yardot és élete két első touchdown elkapását szerezvén a meccsen, úgy miért nem lép valamit Schiano és esetleg állítja rá Leonard Johnsont, aki alig játszott a mérkőzésen? Schiano-nak ismét voltak ilyen, és ehhez hasonló, megkérdőjelezhető edzői döntései. Például ismét két hívott futott játék 20 yardos szituációkban. Adams és Banks mélázásának köszönhetően, Ryan Tannehill vezetett egy 90 yardos drive-ot, melynek végén meg is találta, a már korábban említett Rishard Matthews-t, egy hat yardos TD átadással. Bár a végjátékban a bűnös ezúttal Dashon Goldson (S) volt, aki nem ért időben oda emberéhez. A csapatok pedig így 15-7-es Tampa Bay vezetéssel térhettek az öltözőbe.
Számunkra a második félidei leeresztés már-már megszokottnak mondható. Vártuk is nagyon. Jött is, ahogy a Dolphins felzárkózása is. A védelemnek köszönhetően először csak Sturgis 40 yardos mezőnygóljával. Aztán Tannehill vezetett ismét egy remek drive-ot, melynek a végén ismét Matthews-t találta meg egy 19 yardos átadással. Persze ehhez már kellettek a Buccanneers jól bevált szabálytalanságai is. Meg Dashon Goldson önfejűsége. Végleg a frászt pedig Mike Glennon hozta ezúttal ránk, aki megdobta a mérkőzés első interceptionét, és Jimmy Wilson kezébe dobta a labdát, a 30 yardos vonalunknál. Szerencsére itt a Delfinek nem tudták a first downt sem megtenni, de Sturgis mezőnygóljának köszönhetően 19-15-re módosították az eredményt, a javukra. Mike Glennon nem élete meccsét fogta ma ki. Hisz mindösszesen 11 átadás volt sikeres 21 kísérletéből, mellyel 139 yardot tudott megtenni. Volt egy TD átadása, és egy interceptione.
A mérkőzést eldöntő Bobby Rainey!
A mérkőzés eldöntése tehát az utolsó játékrészre maradt, és bár Brian Leonard megtette a magáét, Mike James sérülése után, érezhető volt rajta a fáradtság. Így juthatott szerephez a Doug Martin sérülését követően leigazolt Bobby Rainey. Aki leginkább egy túltenyésztett kerti törpéhez hasonlít a maga 173 centijével, és 96 kilójával. Azonban a "kisfickó" igazán szeretett volna ma bizonyítani, amit meg is tett úgy gondolom. Nyolc alkalommal adták a kezébe a labdát, és rohant vele 45 yardot. Az utolsó negyedben vezetett támadás során pedig sikerült ismét a Buccaneers-nek megtennie 90 yardot, melynek a végén Rainey futott 31 yardot, majd maga juttatta a labdát az end zone-ba is, egy 1 yardos TD futással. És bár Rainey 2012 óta játszik az NFL-ben, megjárva a Ravens, majd a Browns csapatát is, most sikerült először touchdownt szereznie karrierje során. Ráadásul ne menjünk el a tény mellett, hogy nálunk is csak a hatodik számú futó szerepét tölti ki, hisz bár a keretmélységünk igen nagy ebben a pozícióban, mégis mind Doug Martin, Mike James, Michael Smith, és Jeff Demps is sérüléssel bajlódnak.
Rainey hatpontosát követően már csak az előnyt kellett volna megtartanunk, mint harcedzett Bucs fanok pedig tudjuk, hogy számunkra ez a legnagyobb feladat idén, hisz korábban már 7 meccsen sem sikerült! Ma azonban ez kissé másként volt, ahogy a Delfinek kezébe került a labda, védelmünk, vérerekben forgó szemű ádáz martalóccá változott. Először Mark Barron (S) tört utat a szélsőknek, és Bowers (DE) valamint Gholston (DE) teperte le Tannehillt, majd a második alkalommal Gerald McCoy (DT) tört át a falon, és sackkelte sikeresen. A támadást pedig Darrelle Revis zárta le ellentmondást nem tűrően, egy lehúzott labdával. Ez volt egyébként a második interceptione a Buccaneers színeiben. És ha megnézem hogyan játszott Revis ezen a meccsen, és az elmúlt pár találkozón, azt hiszem tényleg elmondhatjuk, hogy valószínűleg nem volt 100%-os a szezon elején, a sok kritikát kapó játékos.
Revis lezárja a Dolphins további erőlködését...
Revis labdaszerzése után a támadóegység már csak szépen lefuttatta az időt, így Warren Sapp is láthatott végre egy győzelmet idén a Bucs-tól, akit a mérkőzés szünetében, annak rendje és módja szerint beiktattak a Ring of Honor tagjai közé.
Íme tehát a bizonyíték, hogy ez a csapat képes mérkőzéseket nyerni. Idén mindenféle draft helyezéstől függetlenül szeretnénk még ilyet látni. Az idei év sikertelenségének kulcsát azonban továbbra is Greg Schiano-ban látom megmondom őszintén, hisz voltak ma jó húzásai, de igazság szerint olyan is, amitől már megint téptem a hajam, és úgy gondolom ez nem fér el továbbra sem a profik között. És bár Mike Glennon is egy szimpatikus srác, aki akar, aki tud, de úgy érzem, egy playoffra még mindig kevés jövőre.
